A krízisek nyugtalan hangjaiban életre kelő entitások

Aradský Richard munkássága két egyéni kiállítás kontextusában

A hallgatózás, az elcsendesülés, az érzékeny megfigyelés; az átírás, a pillanatok megragadása és rögzítése, az érzékek és anyagok átformálása, valamint a környezet akusztikus és vizuális referenciáinak tolmácsolása egyaránt jellemzi Aradský Richard munkásságát, amely egy terepbejárásokat és a táj különböző formátumú és médiumú átiratait magában foglaló alkotói-kutatási folyamat. Ez a megközelítés számos kortárs művész számára meghatározó, akik például az ún. field recording^[1] technikáját alkalmazzák munkájukban, természeti közösségeket figyelnek meg, vagy természetes anyagokkal dolgoznak^[2], esetleg a hangökológia^[3] szakterületét tanulmányozzák. Aradský munkáiban az ember és más élőlények együttélésének egyensúlyvesztése is tükröződik, amit a művész a hangfelvételek vizualizációja és materiális formába történő átalakításán keresztül fejez ki. Az alábbi szövegben két egyéni kiállítás, a Transcription^[4] és az U – Transcript (Urban Transcript)^[5] projektjeire összpontosítunk, amelyek a különböző jellegű, de egymással összefüggő művek rétegeiben Aradský alkotói kifejezésmódját közvetítették a közönség felé, érzéki és gondolati észlelésekre késztetve őket. Ezek a művek egyrészt a hang és/vagy az anyag jellemző érzékszervi tapasztalatait írták át faszobrokba; másrészt pedig különböző hangtájak és a bennük élő élőlénycsoportok közötti kapcsolatok terén jelenleg fennálló kritikus helyzetre reflektáltak.

Aradský Richard (1982) a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Pedagógiai Karán végezte tanulmányait. Elsősorban a szobrászat médiumában, objektumokkal és installációkkal dolgozik. Alkotásai gyakran efemer jellegűek, és a természetben kerülnek elhelyezésre. Képzőművészeti és pedagógiai tevékenysége mellett tagja a környezetorientált IN SITU művészcsoportnak^[6] is. Érdeklődésének elsődleges tárgyát és egyben az alkotás további eszközét képezik a terepbejárások, és az ezek közben készített hangfelvételek (field recordings). Utóbbiak egyfajta hangrajzokként is olvashatóak, belőlük kiindulva készülnek Aradský objektumai és audiovizuális értelmezései.^[7] 2023-ban a pozsonyi Dom umenia-ban Marianna Brinzová kurátori gondozásában rendezett Transcription című egyéni kiállításán a dunai ártéri erdők autentikus természeti környezetét idézte meg szobrok, hangok és videók segítségével. Néhány objektum, környezetszobrászati alkotás, amely a művész kutatómunkájának eredményeként jött létre, korábban már bemutatásra került szabadtéri helyszíneken, például a DOM expedícia súčasného umenia 2023 Záhrada (DOM kortárs művészeti expedíció 2023 Kert) fesztivál keretén belül. A kiállítás ezeket a műveket az intézmény hagyományos tereibe helyezte át. A különböző kontextusok, a régi és új művek párbeszéde, valamint a több médiumot (mozgókép, hang, objektum) ötvöző előadásmód olyan élményt közvetített a látogatók számára, amely a multiszenzoros észlelés lehetőségei által felerősített egyéni képzelet rétegeit ösztönözte egy pillanatnyi tér-időbeli összpontosulás formájában. A megszokott gondolkodási folyamatokat megszakítva a kritikai reflexiók – például a természeti erőforrások felhasználásával kapcsolatos gondolkodás – felé irányította őket.

A természet itt a benne/róla készült hangfelvételeken^[8] keresztül szólalt meg, amelyeket Aradský Richard amorf térbeli objektumokban jelenített meg. Ezek egyfajta önálló entitásokká, illetve azok metaforáivá váltak, amelyek a természetes környezetükből kiragadva, majd szobrokká alakítva, új jelentéstartalmakkal gyarapodtak.

A kiállításon bemutatott két projektre, valamint a művész további munkáira is egy érzékeny, „nem invazív” munkamódszer jellemző, amely során talált anyagokat (ágakat, uszadékfát) használ, önálló szobrászati objektumokká alakítva őket. A hagyományos kézműves mesterségre utaló kézjeggyel finoman módosított naturáliák^[9] absztrahált és expresszív formavilágú szobrokként köszönnek vissza a kiállítótérben. A különböző méretű entitásokat – amelyek a mai bizonytalan és hibridizálódó valóság metaforáiként is értelmezhetőek – Aradský a konkrét hanghullámok lenyomataiként mutatja be. Az objektumokban olyan hangszekvenciák jelennek meg, amelyeket az ökológiai válság által érintett különböző természeti területeken – főként Nyugat-Szlovákiában – tett terepbejárásai és sétái során rögzít.

A Transkript elnevezésű projekt, amely a hanganyag és az objektumok mellett videómunka formájában is jelen volt a kiállításon, egy – a pusztító emberi tevékenység által megbélyegzett – folyószakasz környezetével foglalkozik. A dokumentarista karakterű videófelvétel a művész Duna mentén tett barangolásait örökíti meg, melyek során a kutatásaiban és a szobrászati munkáiban felhasznált természetes alapanyagokat begyűjti, illetve rögzíti a természet hangjait.
A kiállítótérben a hangfelvételek alapján létrehozott, az egyes hangok hullámhosszait megjelenítő szobrok domináltak. Az őket kísérő hangsávokkal egy kölcsönösen együttműködő entitásokból összeállított environmentet^[10] hoztak létre. A kiállítás következő részében egy más jellegű, a Transcription elnevezésű újabb projektből származó hanganyagok és az ahhoz készült szoborátiratok, valamint a gyűjtő- és kutatómunka menetét rögzítő videó szerepeltek. Az előbbi installációval ellentétben ez olyan hangokat használt fel, amelyek szabad füllel rendszerint nem hallhatóak, de jelen vannak a természeti környezetben: például olyan ipari tevékenységből származnak, amely megzavarja a jelenlévő természeti életközösségek közötti szimbiózist. A magasabb frekvenciákat is érzékelő készülékkel rögzített, majd az emberi hallás számára is észlelhető formába átdolgozott hangfelvételek nyugtalanítóan emlékeztetnek arra, hogy a klímaválság még mindig riasztóan időszerű, a lokális horizonton túlmutató kérdés.

A kiállítás egyes – hangokkal és erőteljes megjelenésű, természetes anyagokból, emberi (művészi) beavatkozással létrehozott szobrokkal telített – részei a természethez való közeledésről, annak megtapasztalásáról, kihasználásáról, illetve forma- és anyagvilágának átalakítási módjairól szóló elmélkedésekre ösztönöznek. A művész a megtalált fadarabok, ágak és egyéb tárgyak természetességét megőrzi, de közben „emberi keze” módosításokat is végez ezeken a kölcsönvett darabokon.

2024 őszén, Marianna Brinzová kurátori együttműködésével a közönség ismét kapcsolatba kerülhetett Aradský Richard munkáival. A pozsonyi Dom umenia-ban megrendezett kiállításon a művész – belterekben egyébként nehezen bemutatható – projektjei egy meglehetősen tágas térben kaptak helyet, önálló environmentekkel betöltve azt. Az U – Transcript (Urban Transcript) című kiállítás a nagyszombati Galéria Výklad kontextusában mutatta be a művész különböző környezetekben készült hangfelvételekkel dolgozó projektjének folytatását. Aradský ezúttal a város ökoszisztémájának részeit térképezte fel, és a hanganyagot közvetlenül a kiállítóteret körülvevő utcákon gyűjtötte. A városközpontban található vitringaléria átmenetileg Aradský objektumainak otthonává vált. Az itt elhelyezett tárgyak helyre reflektáló jellege tovább bővült a belső tér és a közterület határán egyensúlyozó, intézmény által keretezett galéria kontextusán túl a városi környezet és annak elhanyagolt vagy kihasználatlan részein található invazív fafajtáival. A természetes anyagokból Aradský ismét absztrakt, a képzelőerőt megmozgató objektumokat hozott létre. Ezek látványvilága a régebbi munkáiból merít, de a felhasznált hangfelvételek narratívája jelentősen különbözik a természetben készült felvételekétől, ebből adódóan a hangok alapján készült szobor átiratok módosulásai is megfigyelhetőek.

Az ökológiai aktivizmus kontextusában mindkét kiállítás kevéssé radikálisnak vagy akár esztétizálónak is tűnhet, ugyanakkor olyan alkotói állásfoglalást fogalmaznak meg, amelyek a konkrét helyszínek állapotára reflektálnak, és egy természeti terület hangjait, illetve egy sűrűn emberlakta terület zajaktivitását közvetítik. Ez a jellegzetes alkotói nyelvezet a természeti ökoszisztéma antropocén-kapitalocén okozta változásainak helyi, és átfogóbb aspektusaira egyaránt vonatkoztatható. A hang, a mozgókép és az objektumok kölcsönösen hozták létre Aradský gondolatainak ökoszisztémáját, két kiállítás zárt tereibe sűrítve azt, megkülönböztetve a művek narratíváját a korábbi szabadtéri installációitól. A művész általános szemléletének központi eleme a már említett érzékenység és a természetes anyagok – amiket vegyszerek vagy más tartósító- és kötőanyagok használata nélkül alakít át – megmunkálása során tanúsított alázat. Műveit az ideiglenesség és a mulandóság gondolatát szem előtt tartva hozza létre, ami a természeti elemekkel szimbiózisban történő, fenntartható és empatikus alkotásmódra ösztönöz.^[11]

A klímaválsággal vagy a természeti ökoszisztémák katasztrofális állapotával foglalkozó kortárs művészeti projektekkel, kiállításokkal és kutatásokkal összevetve – amelyek közül néhányat már említettünk a bevezetőben – Aradský kiállításait egy visszafogottabb megközelítés jellemzi. Metaforikus nyelvezetének köszönhetően képes érzékletesen megfogalmazni a problémákat, ugyanakkor szabad teret hagy a különböző közönségcsoportok egyéni képzeletén és asszociációs síkjain alapuló értelmezési lehetőségeknek. A művek további értelmezési rétegekkel gazdagodnak azáltal, hogy Pozsony központjában, illetve a nagyszombati sétálóövezetben voltak elhelyezve. Ezeknek köszönhetően rámutatnak mindennapi létünk állapotára az élet társadalmi-közösségi aspektusainak szüntelen áramlásában. Ebbe merülve a társadalom nehezen jut el  bensőségesebb problémáihoz, amelyek egyre inkább fokozódnak az önmaga által generált tevékenység- és szükségletkonglomerátum hatására. Ebben az értelemben tehát Aradský szobor-entitásai a jelen metaforáinak tekinthetőek, eszmék és észlelések hibridjei olyan kapcsolati hálókban, amelyek egy nem kizárólagosan antropomorf társadalom közösségeit kötik össze. A kérdés továbbra is az, hogy a művészet milyen mértékben hivatott vagy képes elmozdítani az érzékelés és gondolkodás határait a társadalomban, amelyek már nem választhatóak el egyértelműen a természeti közösségekben, ökoszisztémákban tetőző krízisek és a toxicitás problematikus helyzetétől.

---

Borítókép: Aradský Richard művének részlete. Fotó a művész jóvoltából.

---

^[1] A hangok szabadtéri környezetben történő rögzítésének folyamata.

^[2] A természeti területek kutatása kapcsán a környezetvédelmi kérdésekre helyezve a hangsúlyt megemlíthetjük például Jan Skaličan munkásságát. Jonáš Gruska egy más kontextusban a pszichoakusztika és a kísérleti zene átfedéseivel dolgozik. A field recording és a hangökológia problémaköreivel cseh viszonylatban például Michal Kindernay, Jan Šenkyřík és mások foglalkoznak.

^[3] A hang és a táj összefüggéseiről szóló kutatásokról, illetve a természeti területek akusztikus felvételeinek kidolgozásával kapcsolatos megközelítésekről lásd például Miloš Vojtechovský 2020-as írását, amely ezen a linken érhető el.

^[4] Aradský Richard: Transcription, Dom umenia, 2. emelet, Pozsony, 2023. szeptember 23 – október 13., kurátor: Marianna Brinzová.

^[5] Aradský Richard: U – Transcript, Galéria Výklad, Nagyszombat, 2024. október 19 – 2024. november 22., kurátor: Marianna Brinzová.

^[6] Az IN SITU egy különböző médiumokban dolgozó alkotókból álló művészcsoport, amely a természetművészet koncepcióit és a természeti környezetben megvalósuló, helyspecifikus alkotás elveit követi. A csoport 2024-ben a pozsonyi Dom umenia-ban nyitotta meg IN SITU VIII. című kiállítását, amely az idén Helembán megrendezett rendszeres szimpózium munkáit mutatta be. Vonatkozó cikkünket itt olvashatják.

^[7] A hanganyag gyűjtésének folyamata és a művész egyes, autentikus környezetbe helyezett művei például a 2023-as Transcription kiállításon bemutatott videón követhetők nyomon.

^[8] A táj természetes hangjai, például a folyó csobogása és más természeti elemek vagy állatok hangjai, amelyeket a művész szisztematikusan rögzít sétái során.

^[9] Itt: a természetben található elemek, főként ágak, fadarabok, egyéb növényi részek – a szerk.

^[10] Az installációs művészet alternatív elnevezése; az environmentek vegyes médiumú összeállítások, amelyeket általában egy adott helyre, átmeneti időre terveznek – a szerk. Itt: A művész által rögzített hangok és azok szobor átiratainak együttese, komplex rendszere.

^[11] A hanganyag (elsősorban a zene) térré, építészetté vagy képpé való átalakításának kérdésköréről értekezik például Martin Flašar Od kódu k hmotě (A kódtól az anyagig) című esszéjében, amely a Hlaváčková Jitka, Vojtěchovský Miloš (szerk.), 2020. évi kiadványában található. Zvuky, kódy, obrazy (Hangok, kódok, képek). Prága: ArtMap. ISBN 978-80-907873-4-6.