Absztrakttal a biztonság érzetéről

Koszorús Rita önálló kiállítása a somorjai At Home Galériában

Egy absztrakt festmény elemei lépnek ki a térbe az Ephemeral Onsets (Mulandó kezdetek) című kiállításon, melyben Koszorús Rita az otthonkeresés témájával foglalkozik. Installációjával pozitív szellemű, biztonságos helyet szeretne teremteni a galériaként szolgáló egykori somorjai zsinagógában. Ez az írás azt vizsgálja, hogy az alkotás túlmutat-e az önérdekű eszképizmuson, illetve egy idealista utópia gondolatán, valamint, hogy reagál-e az aktuális társadalmi diskurzusra. A tárlat május 11-ig látogatható az At Home Galériában, a kurátor Meggyesházi Éda.

Mivel az installáció egy specifikus tér számára készült, önmagában már ezért sem lehetséges figyelmen kívül hagyni a társadalmi kontextust annak értelmezésekor. Szlovákiában aggasztó fejleményeknek lehetünk a tanúi az elmúlt időszakban: a kormányon lévő vezetők nem határolódnak el, hanem egyre befogadóbbak a nyíltan neonáci és antiszemita nézetekkel rendelkező személyekkel szemben, ezzel veszélyes ideológiákat legitimálva. Mi az Ephemeral Onsets relevanciája a szélesebb kontextusban vett társadalmi folyamatok tükrében? És képes-e adekvát reakciót adni ezekre? Vajon a biztonságos hely kialakításának szándéka nem vezet-e hamis biztonságérzethez?

Koszorús Rita korosztályának kiemelkedő képzőművésze; egyedi stílusa nemcsak a szlovákiai, de a nemzetközi színtéren is egyre inkább ismert és elismert. A művész alkotói pályájának alaposabb megismeréséhez ajánljuk a Mnemosyne nyomában című kiállításáról készült videónkat, a 2022-es Danubiana Meulensteen Art Museum-ban megrendezett átfogó kiállításáról írt kritikánkat, valamint a dunszt.sk nagyinterjúját, amely a 2021-es Mal’ba festészeti díj megnyerése után készült a művésszel. Koszorús munkásságát az absztrakt és az installatív festészet jellemzi, az elmúlt években fontos témája a modern nomád életvitel eredményezte otthonvesztettség és otthonkeresés, miközben az idő és az emlékezés kérdései is foglalkoztatják.

Pozsony ugyan egyfajta origópont számára, Koszorús Rita maga is egy modern nomád. Sokat utazik Budapest, Pozsony, Csehország és Berlin között, és számos művészeti rezidencia résztvevője. Mélyen személyes vonatkozású élmény szolgáltatja tehát a tárlat fő témáját, melyet az alkotó az absztrakt nyelvezet segítségével formál univerzálissá.

A galériába lépve elsőként két nagyméretű objektum vonja magára a látogató figyelmét. Mindkettő az alkotó által megfestett, majd összevarrt vászonanyagból készült, melyeket egy-egy több méter magas tartószerkezetre feszítettek. Ezek a kompozíciók, bár absztraktak, nem függetlenek a tértől, amelyben elhelyezték őket, hiszen forma- és színviláguk is párbeszédben áll a zsinagóga belterével. A mennyezet színeit jelenítik meg: a kék és a vörös árnyalatait, míg a félkörívben végződő forma vizuálisan rímel a boltíves ablakokra.

A falakon több kisebb festmény és objektum is található, de csak a felső szintre érve tudatosodik a látogatóban, hogy az itt megtekinthető nagyméretű festmény, illetve annak kapcsolata az – innen felülnézetből látható – objektumokkal képezi az installáció gerincét. A festményen két alakzat bontakozik ki egy olyan közegből, amely a fehérből a kéken át az éjfeketébe tart, felvonultatva a zsinagóga falán látható ornamensek, illetve a beltér környező részleteire jellemző árnyalatokat. Az alakzatok hátteréül szolgáló kék a vizet és a csillagos eget idézheti fel a szemlélőben; s míg a tónusok közti átmenet, a világostól a sötétig kiterjedő skála mélységet és izgalmas térérzetet ad, úgy tűnik, mintha a két absztrakt forma lebegne.

A festményen látható két központi alakzat a földszinten felállított vászonszobrok megfelelője. Bár az alakzatok és a térbeli objektumok nem identikusak – hiszen az alkotó felcserélte a színkombinációt, illetve az elrendezést –, a kapcsolat mégis megkérdőjelezhetetlen. Mondhatnánk így is: a térbeli alkotások a festő vásznán látható absztrakt formák térbe való kilépésével jönnek létre. A vászonszobrok egyfajta liminális állapotot jelenítenek meg: egyrészt a vászon sík dimenziója és a térbeliség határvonalán helyezkednek el, másrészt valahol a valóság – mely a konkrét térre adott utalásokon keresztül érhető tetten – és az álom, a fikció köztes mezsgyéjén mozognak. Koszorús Rita térbeli installációiban eddig maguk a festmények, illetve egyéb kiegészítő tárgyak (kartonok, agyagdarabok, fa konstrukciók) szolgáltak objektumokként, most először azonban a festmény elemei alakulnak hatalmas térbeli építményekké.

Az alkotó az absztrakt formavilág segítségével vizsgálja azt, hogy mi jelenti számunkra az otthont. Koszorús Rita festészetében az absztrakt elemek nem szimbólumokként vannak jelen, azaz nem állnak szemiotikai kapcsolatban a bennünket körülvevő realitás elemeivel, hanem az anyag, a forma kvalitásai révén kommunikálnak. Az Ephemeral Onsets esetében ilyen a puhaság, a statikusság, az objektumok monumentalitása, illetve mégis szembetűnő lágysága.

Koszorús Rita egy interjúban így fogalmaz a tárlattal kapcsolatban: „Ezen a kiállításon egy olyan teret akartam létrehozni, ahol az ember jól és biztonságban érzi magát. Azt akartam, hogy tudjon kötődni ezekhez az anyagokhoz és formákhoz.” Az Ephemeral Onsets otthonkeresése elsősorban tehát egy pozitív fikció. Ebben a fikcióban fontos szerepet töltenek be az emlékeink, melyeket az installáció anyaga és formavilága idézhet fel bennünk. Ahogyan Gaston Bachelard is írja A tér poétikájában^[1], az eszményi otthonképünket gyerekkori emlékeink táplálják.

Felnőttkori otthonkeresésünk tehát azokból az eszményképekből táplálkozik, melyeket gyerekkorunkban szívtunk magunkba a környezetből, amelyben felnőttünk. Ebből táplálkozik a biztonság iránti vágyunk is. Emlékeinket azonban nosztalgia hatja át, mely nem megbízható társ: átírja a múlt árnyoldalait, a negatívumok eltörpülnek, akár teljesen elvesznek amellett, amit idealizálunk. Felmerül a kérdés, hogy a nosztalgia nem válik-e veszélyes fegyverré az adott térben? Hogyan viszonyul a nosztalgia ahhoz a galéria-zsinagóga belső térhez, amelyben korábban számos művész foglalkozott a holokauszt emlékezetével?

Bár Koszorús festészete az absztrakton nyugszik, ez nem jelenti azt, hogy lemond a narratív vonalról. Az alkotót – elmondása szerint – jelenleg az foglalkoztatja leginkább, hogy hogyan képes az absztrakt nyelvezet segítségével olyan teret létrehozni, amely történetek befogadására alkalmas. Az Ephemeral Onsets lényegi jellemzője, hogy nem csupán az alkotó belső világának projekciója. Koszorús nem saját idealizált otthoneszményét jeleníti meg: a személyes és az univerzális összefonódása határozza meg az alkotói folyamat mögötti irányelvet. A művész szándéka az, hogy aktívan bevonja a szemlélőt az installációba, hogy a látogató saját maga idézze meg és mélyüljön el önnön otthonkeresésében. Ennek érdekében az alkotó olyan teret hoz létre, ahol az érzékelés segítségével – az installáció kvalitásait befogadva, ezek révén – juthatunk közelebb saját otthonképünkhöz. 

A látogató bevonásának szándéka a felső szinten látható festmény és a zsinagóga fő, földszinti terében felállított objektumok kölcsönös kiegészülésében érvényesül. A festményt megtekintve ismerjük fel, hogy valójában ebbe a képbe léptünk bele odalent. A két objektum között sétálva az élmény hatását növeli az objektumok alatt elterülő, a földre helyezett textilanyag, amely a festményen látható alakzatok közegével áll párbeszédben, és amely izgalmas térbeli érzetet kelt.

A kiállítás tartalmaz egy első ránézésre idegennek ható elemet: egy fehér és lila fonalból horgolt csövet, vagy oszlopot, mely anyagában, formájában, technikájában és színeiben is eltér az installáció többi részétől. Eszünkbe juthat róla Németh Kristián 2021-ben ugyanebbe a térbe készített The Missing Column című installációja, de Koszorús elsősorban nem az épület elemeire reflektál ebben a munkában, sokkal inkább azokra az emlékekre és érzésekre, melyekkel magunkat próbáljuk megfejteni. Talán nem is oszlopot látunk, hanem csak egy vonalat (fonalat) a maga végtelenségében. Testet ölt, megformál, de bármikor egyetlen vonallá redukálható, ami a kiindulási pont is egyben: a semmiből van és visszavezet a semmibe. A fehéret megtörő lila csíkok pedig az alkotó egyik kedvelt, visszatérő, a gyerekkorát idéző szín-szimbóluma.

Koszorús Rita installációja utópisztikus, hiszen arra ösztönöz, hogy a nosztalgiát hívjuk eszközül egy számunkra ideális hely projekciójához. Azonban mégsem egy üres utópiát kapunk: azzal, hogy egy gondolkodásra, múltidézésre és jövőkép-tervezésre ösztönző teret hoz létre egy történelmi tragédiával terhelt épületben, valójában egy fajsúlyos reakciót ad a jelenlegi társadalmi kontextusra is. Koszorús Rita nem valaki helyett akar beszélni, és nem is arról, ami véget vetett egy identitásnak. Sokkal inkább rólunk, hiszen azáltal, hogy látogatóként aktív formálói vagyunk az alkotásnak, számos történet fonódik itt össze, a sok személyes hangból egy nagy, közös egésszé formálódva. Azzal, hogy biztonságos helyet teremt számunkra a zsinagóga terében, közvetve egy izgalmas „mi-lett-volna-ha”? gondolatfolyamot is elindít: Milyen lett volna a világ, ha ez az épület maradhatott volna azoké, akik építették?

Koszorús Rita: Ephemeral Onsets (kurátor: Meggyesházi Éda); At Home Gallery, Somorja, 2025. 03. 29. – 05. 11.

Borítókép: Ephemeral Onsets, kiállításenteriőr. Fotók: Isonative, az At Home Gallery és a művész jóvoltából.

---

^[1] Gaston Bachelard, A ​tér poétikája (Budapest: Kijárat Kiadó, 2011)