Gömör és Kishont köztéri művészete
Június közepén rendezték meg a Nagyrőce a kultúra városa 2022 (Revúca mesto kultúry 2022) rendezvénysorozat záróeseményét, melynek részeként bemutatták a Gömör-Kishonti régióban 1945 és 1989 között elhelyezett köztéri alkotások térképét is. A térkép létrejöttét egy több hónapos kutatás előzte meg, mely különböző területekről érkező kutatókat, kulturális érdeklődésű aktivistákat és lelkes helybélieket fogott össze.
Az alkotások feltérképezésének kezdeményezője Lívia Gažová volt, aki többek közt a Čierne diery (Fekete lyukak) civil szervezet tagjaként folytat kulturális tevékenységet Gömörben. Ennek köszönhetően Gažová már foglalkozott a régió Monarchia-kori ipari emlékeivel, ebben a projektben pedig a térség egy újabb, izgalmas rétegét próbálja bemutatni. Gömör fellendülése ugyanis a szocializmus éveiben is jelentős volt: Szlovákia más részeihez hasonlóan gyárak, üzemek, iskolák, áruházak, kulturális létesítmények épültek. A szocialista kultúrpolitika szabályainak megfelelően az ilyen közösségi épületek költségvetéséből bizonyos százalékot (általában 0,5-2 százalékot) műalkotások elhelyezésére kellett szánni.
Ezek lehettek köztéri plasztikák vagy az épület homlokzatát, esetleg belső tereit díszítő alkotások. Felvirágzott az ún. monumentális művészet, melynek célja a „szocialista társadalom kultúrára nevelése” volt. Az országszerte, szélsőséges esetekben akár üres mezők közepén elhelyezett alkotások nem hozták meg a hatalom által elvárt népművelést, ami érthető, hiszen a közönség nem volt felkészülve azok befogadására.[1] Ennek eredményeképp az előző rendszerben létrejött épületdíszítő és egyéb köztéri alkotásokról szinte teljesen megfeledkeztünk, és legtöbbször nem tekintjük őket kulturális örökségünk organikus részének.
A Gömör-Kishonti régió specifikus helyzete, azaz a régió fejlődésének rendszerváltás utáni befagyása azonban paradox módon konzerválta ezt a történelmi réteget, és a Gömör-Kishonti Művészeti Térkép (Mapa umenia na Gemeri a Malohonte) névre keresztelt kutatás meglepő eredményeket hozott. A művek leltárba vételét Gažován kívül Zagiba Mátyás és Gabriela Garlatyová, a Kassai Műszaki Egyetem tanára vezették. A kutatásban továbbá részt vettek Garlatyová művészettörténet szakos hallgatói is, akiknek a projekt remek terepkutatási gyakorlatot biztosított.
A kutatás során hatalmas mennyiségű alkotásról sikerült információt gyűjteni, az elkészült térkép ezért mindössze egy válogatást mutat a régióban található gazdag monumentális művészeti örökségből. A feltüntetett 103 alkotás a legizgalmasabbak közé tartozik: sok esetben a nyugat-európai avantgárd irányzatok eszmeiségét képviselik, a szocialista rendszerben elfogadott címekkel és tipikus témákkal álcázva.
A feltérképezés egy levéltári kutatással indult a Szlovák Művészeti Alap (Slovenský fond výtvarných umení) archívumában. A szocializmus alatt létrejött köztéri alkotásokat ugyanis ezen az intézményen keresztül rendelték meg. Az alap ezután vagy nyílt versenyt hirdetett egyes megbízásokra, vagy a megrendelő által előnyben részesített alkotót kérték fel egy-egy mű elkészítésére. Ezt követően a művészek terveket nyújtottak be egy többlépcsős zsűrizésre, amelyeket az Alap által szervezett ideológiai művészeti bizottságok tagjai értékeltek. Napjainkban az archívum — amely az egyes megrendelések jegyzőkönyveit tartalmazza — a Szlovák Nemzeti Archívumban található. A kutatást azonban nehezítette az archív dokumentumok hiányos állapota. Sok esetben hiányzik az alkotások fotódokumentációja, ami a jegyzőkönyvek kötelező része volt.
A kutatás kezdeti fázisában kiderült, hogy a helyi lakosok bevonása fontos tényező, hiszen ők azok, akik nap mint nap találkoznak ezekkel az alkotásokkal: akár olyanokkal is, amelyekre egy levéltári kutatás során nem feltétlen találunk rá. A munkát így folyamatosan segítették a helyi kapcsolattartók, akik elsősorban az ismert és az archívumban felkutatott művek beazonosítását támogatták. Rengeteg tippet adtak további, korábban nem ismert alkotásokra is.
Ahogy az várható volt, a művek egy részét már nem sikerült megtalálni. Jobb esetben hőszigetelés alá kerültek, így idővel még lehet esély a feltárásukra, azonban több alkotást is már csak archív felvételeken tudunk megtekinteni. Más szlovákiai városokhoz képest azonban még meglehetősen nagy százalékban maradtak fenn, ahogy azt a térkép is bizonyítja.
A Gömör-Kishonti régió városainak turisztikai információs központjaiban a térkép ingyenesen kapható, így bárki számára hozzáférhetővé válhat a regionális művészettörténetnek egy meghatározó és sokáig ignorált rétege.
A cikk szerzőjének a szlovákiai monumentális kerámiákról szóló cikke itt olvasható.
[1]Ľubica Belohradská: Bohatstvo okolo nás, In: Výtvarný život, Bratislava, 1978