A vágyak már csak emlékek
Az utazó az új vidékekkel való találkozás helyett csak önmagát pillantja meg minden új tájban - Koszorús Rita és Andreas Werner közös kiállításáról.
Hajnaltól végzetig
Csáder Judit disztópiától kísért fotókiállítása és az AUSGANG Studio fotókiállítástól kísért disztópiája. Kritika a pozsonyi FOG Gallery kiállításáról.
Hívj, ha szükséged van rám
Idén nem lesz egyetlen győztese a szlovákiai fiatal művészek Oskár Čepan-pályázatának: a szervezők így tanúsítanak ellenállást a versenyorientált kapitalista logikával szemben. Beszámoló a jelöltek kiállításáról.
„Egy körzőhöz volnék hasonlatos, amelynek acélcsúcsa Rozsnyóba van szúrva”
Tichy Gyula grafikus és festőművész tárlata a Magyar Nemzeti Galériában.
Félrebillent horizont
Miloš Dohnány alig két évtizedes fotós tevékenysége programadó életműként vonult be a szlovák művészettörténetbe. Kritika a Mai Manó Ház Dohnány-kiállításáról.
Sárral festett valóság, klasszikusok diaképekről és Vajda Lajos-inspirációk
Beszámoló a 2022-es Barcsay-díjasok, Szabó Franciska, M. Kiss Márti és Krizbai Gergely kiállításáról.
A locsolóvödör átlényegül
Madarász Decsi Kati „nyitott műterme” az érsekújvári Ernest Zmeták Művészeti Galériában.
Kortárs hagyatékkezelés
Gyűjteményi és az AU Műhely design székei a budapesti Néprajzi Múzeumban. Kritika a Székátiratok című kiállításról.
A delfinek visszatérnek Velencébe
A városba lépve arcon csap az erőltetett politikai korrektség szele, ami kérdésekkel telítve söpri át az 59. Velencei Biennálé hétezer négyzetméterét.
Fenntartható rítusok
Az emberi tudás és akarás negatív következményeivel vet számot Nagy Csilla és Szőke Erika közös kiállítása, a Kifakuló föld.