Körcikkek négyzetben: absztrakt hullámok a Dunán

A szlovákiai Lantos Ferenc-kiállításról

The Creation of Nature (A természet teremtése;  Výtvory prírody) címmel nyílt időszaki kiállítás a dunacsúni Danubiana Meulensteen Art Museumban, mely a geometrikus absztrakt irányzat egyik kiemelkedő és sokoldalú közép-európai képviselője, Lantos Ferenc munkásságából válogat. A tárlat létrejötte több szempontból is jelentős: évtizedek óta ez az első önálló Lantos Ferenc-kiállítás külföldön, valamint ez a Zsdrál Art – Kortárs Művészeti Galéria Lantos-gyűjteményének első nemzetközi bemutatkozása.

A kiállítás hívószava a víz, ami a természeti formák absztrakcióját kutató művész egyik hangsúlyos témája volt, és rímel a Duna-gáton elhelyezkedő galéria – bár látványos, de problematikus – építészeti koncepciójára.^[1] A kurátor Mészáros Flóra, a nemzetközi absztrakt és avantgárd művészet kutatója, a tavaly megjelent, díjnyertes Lantos-monográfia szerzője.

A magyarországi művészek jelenléte nem mondható szokatlannak a szlovákiai Danubiánában: az elmúlt tizenöt-húsz évben számos csoportos kiállításon szerepeltek kortárs magyar alkotók, sőt, több, kifejezetten magyar koncepciójú csoportos tárlat is helyet kapott már itt (Hungarian Art, 2007; Crossing Borders: Modern and Contemporary Hungarian Art, 2017), rendszerint a magyar neoavantgárd nagy alakjainak műveit bemutatva. Viszont arra, hogy önálló kiállítást rendezzenek egy magyarországi művésznek, a múzeum történetében eddig mindössze egyszer volt példa, és éppen Lantos kortársa, egy másik ikonikus pécsi absztrakt festő, Keserü Ilona személyében (Colour – Joy – Picture, 2011). Ebbe a sorba illeszkedik – a fentiek után már nem is olyan meglepő módon – a Lantos-életmű.

A Lantos: The Creation of Nature című kiállítás létrejötte mögött két évnyi tervezőmunka áll, amit határokon és intézményeken átívelő kapcsolati háló segített. Az ötletgazda Sipos Ildikó volt, a budapesti Szlovák Intézet egykori igazgatója, aki már korábban eredményesen működött együtt a Zsdrál Galériával, és somorjai származása lévén a Danubianat is jól ismeri. A művész kiválasztása a galéria feladata volt, akik az általuk képviselt, zömében pécsi kötődésű, a geometrikus absztrakt irányzatot képviselő alkotók közül a nemzetközi viszonylatban is legjelentősebbet keresték, így esett a választásuk Lantos Ferencre.

Dr. Lantos Ferenc Lénárd (1929-2014) Munkácsy- és Kossuth-díjas festőművész, művészetpedagógus valószínűleg nem venné jó néven, hogy két évszámmal és két díjjal jellemzem őt, hiszen a művészt és magát a művészetet is alázatot igénylő, „sajátos, embert szolgáló eszközként” jellemezte, melynek nem lehet célja az önmegvalósítás és a magamutogatás, ugyanakkor a befogadó önző igényeinek kiszolgálása sem. Pécsen született és egész életében ebben a városban volt aktív: festett, tanított, írt, képzőművészeti tagozatot, csoportot, majd iskolát alapított és vezetett, kísérletezett a land arttal és a zománc technikával.

Legfontosabb mesterének a párizsi Abstract-Création csoport tagját, Martyn Ferencet tartotta, aki által már fiatalon megismerte a nemzetközi avantgárd törekvéseket és a progresszív nyugat-európai irányzatokat. Mészáros Flóra Lantos-monográfiájából tudható, hogy ezen tényezők, illetve a művész sajátos multidiszciplináris gondolkodásmódja tette lehetővé, hogy a szocialista Magyarország elszigeteltségében is képes legyen szemléletbeli lépést tartani a nemzetközi művészeti trendekkel. Ennek ellenére inkább volt rá jellemző a lokálpatriotizmus, a külföldi szereplési lehetőségeket a rendszerváltás után sem kereste, mindössze két kisebb kiállítása volt életében külföldön: egy washingtoni unitárius templomban 1984-ben; és a finnországi Lahtiban, 1985-ben. Úgy is mondhatnánk: szülővárosában, Pécsen vált nemzetközi jelentőségűvé.

Mészáros Flóra kurátori köszöntőjében elmondta, hogy Lantos egyedisége abban rejlik, hogy nem önmagában – bármi mástól függetlenül, lecsupaszítva – használta a kör, háromszög és négyzet formákat, mint a legtöbb absztrakt geometrikus festő, hanem egy olyan moduláris vizuális nyelvet dolgozott ki, amely a természet törvényszerűségeiből (például a tulipán felülnézeti képe és keresztmetszete) vezette le mindezt. Ez összecseng a kubizmus első irányzatának alapjává vált híres Cézanne idézettel: „a természetben minden a gömb, a kúp és a henger szerint formálódik”, bár Mészáros inkább Kandinszkijnek a Bauhaushoz köthető tevékenységével állítja párhuzamba Lantos gondolkodás- és ábrázolásmódját. Az 1970-es évektől ezt a módszert nemcsak a kétdimenziós, de építészeti és land art projektjeiben is alkalmazta.

Pedagógiai munkássága, melyet „Lantos-módszerként” is emlegetnek, a műveiben is alkalmazott szemléletmódot követi. 1992-ben feleségével, a zongoraművész és zenetanár Apagyi Máriával megalapították a Martyn Ferenc Szabadiskolát, amely máig eredeti, a Bauhaus hagyományokra (természet-képzőművészet-zene hármasára) épülő szellemiségben működik Pécsen.^[2] A művészházaspár a vizuális és a zenei nevelés egy komplex, egymásra ható rendszerét hozta létre, egymás szakterületét összekapcsolva. Ez az interdiszciplináris, a tantárgyközi transzferhatásokra építő szemlélet a 20. század eleji alternatív pedagógiákkal rokon, és máig egyedülálló és hiánypótló a magyar, sőt a régió köz- és művészetoktatásában is.^[3]

Ebbe a légkörbe enged bepillantást tanulói szemszögből Helstáb Martin, a szabadiskola egykori diákjának – azóta nemzetközi sikereket elért fiatal filmrendező – írása az iskola honlapján. (Akik a módszer gyakorlati megvalósulására, módszertanára is kíváncsiak, azoknak ajánljuk figyelmébe a „Színes füzeteknek” nevezett módszertani kiadványokat, illetve Lantos Ferenc publikációit, zenei vonalon pedig az Apagyi-féle ZongorÁlom I-III.füzeteket.)

A Lantos-életmű feltárásának és nemzetközi kontextusba helyezésének egyik jelentős mérföldköve a tavaly megjelent Lantos-monográfia, mely elnyerte a Szép Magyar Könyv 2023 művészeti kategóriájának fődíját. A Zsdrál Art gondozásában megjelent, Mészáros Flóra által írt és szerkesztett kötet nemcsak tartalmában, hanem kivitelezésében is figyelemreméltó megoldásokkal él (dombornyomott borító, kihajtható és áttetsző lapok), „szinte műtárgy jelleget ölt”, olvashatjuk a recenziókban. A grafika és a borítóterv Herr Ágnes munkája.

A Danubiana kisméretű, Aquamarin nevű termében megrendezett tárlat nem számlál sok művet, azok változatossága és a kiállítótér természeti környezetével való párhuzamba állítása, a játékos és lényegretörő kurátori koncepció releváns betekintést nyújt Lantos Ferenc sokrétű életművébe. A választott művek (olajfestmények, papírmunkák, zománcok) összhatása friss és üdítő: a kurátor nem törekszik a teljességre, épp csak ízelítőt nyújt, felkelti az érdeklődést. Feladata ugyanis nehéz: a művész hatvan évnyi munkásságának bemutatása néhány négyzetméteren, a nemzetközi közönség számára.

A kiállításon hangsúlyos szerepet kapnak az ikonikussá vált, hullám-motívumos zománctáblák, melyeket Mészáros Lantos „legprogresszívebb” munkáiként említ.^[4] De miben is rejlik ez a progresszivitás? Egyrészt a munkák „duplafedeles” jellegében: ami a korabeli hivatalos kultúrpolitika számára dekoratív díszítőelem volt csupán, Lantos számára egy, a nyugati absztrakt művészettel rokon, a természetből levezetett formai elemek, vizuális játékok sora. Másrészt maga a médium és a Bauhaus összművészeti elvét követő szemlélet is újítónak számított és reflektált korának kérdéseire. Lantos festőművészként épületfrízt és land art alkotásokat tervezett, ötvözve a képzőművészetet az iparművészettel és az építészettel.

A kiállítótér ablaka előtt önmagában, zöld műfüvön álló, hullám-motívumos 1976-os zománc egykoron a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Kar C épületének falát borította, az egymással szemben elhelyezett sárga-kék és zöld-kék műpár (Tértanulmányok I-II.) pedig a pécsi Tettye parkba készült land art tanulmányok. (Ahol végül az ikonikussá vált tulipános fríz került elhelyezésre.)

A harmadik, és egyben a legnagyobb méretű, fehér alapon királykék zománcmunka részlet a pécsi Viktória utcai óvoda frízének lapjaiból. Ez a mű a színei ellenére sem kelti bennem egyértelműen a víz érzetét, bár az egymással szimmetrikusan tükrözött és eltolással egymás mellé sorolt, egyik oldalukon íves, a másikon szögletes motívumok talán egy földre érkező esőcsepp interferencia által kísért földet érését képezik le.

Lantos hullám-motívuma valójában egy négyzetbe írt körcikk. „A kör és a négyzet olyan, mint az alany és az állítmány. A körből és a négyzetből álló kép olyan, mint a tőmondatokból álló beszéd.”^[5] (Lantos Ferenc) Ennek az analógiának a mentén haladva a kör és a négyzet egymásba foglalása, majd variálása színnel és ritmussal: egy rigmus, egy mantra, egy mondóka. Ezeket a vízre rímelő műveket a Balaton és a tengerparti táj megfigyelése és érzéki megtapasztalása ihlette, melyben sűrűsödik a Mecsekben gyerekként akvarellező Lantos, majd a cserkészként tevékenykedő kamasz természet iránti érdeklődése és szeretete.

Számomra mindig érdekesebbek azok a művek, amelyek nem jelennek meg azonnal a fejünkben, ha egy művész nevét halljuk – vagyis az életmű kevésbé hangsúlyos, kísérletező darabjai. Szerencsére A természet teremtése című kiállításon erre is volt példa. Személyes kedvenceim az Improziváció-sorozat akvarelljei: az egymás mellé sorolt földszínű és vízszínű foltok hol felülnézeti, sziklákkal tarkított tengerparti tájra, hol a világűr égitestekkel átszőtt szövetére emlékeztetnek. A festmények a mélyebb színeket sem nélkülözik, mégis az az érzésem, hogy játszva, mintegy szórakozásból festették őket. A másik kiemelkedő számomra a Párhuzamos címet viselő munka, ami egy egyszerű tusrajz, mégis a legteljesebben fogalmazza meg a víz végtelenség-érzetét, a hullámok rendezett és az interferencia által szabálytalanul fodrozódó jellegét, amit magunk is megfigyelhetünk, ha kitekintünk a múzeum üvegfalain.

A Zsdrál Art Galériában az idén áprilisban megrendezett A kör végtelensége című Lantos-kiállításon is alkalmazott műfüves blokk vonzza a tekintetet, szervezi a teret és utal a rajta álló zománc eredeti rendeltetési helyére, számomra mégis disszonánsan hat a vad zöld műanyag a háttérben hullámzó pasztell színű, puha dunai vízzel, melyből egyértelműen emelkednek ki a Lantos-féle absztrahált hullámok. Bár amennyiben ez a megoldás a korábban funkcionáló, az urbánus térben elhelyezett, ma – jobbára – fehér falakon műtárgyként értelmezett alkotások problematikájára hivatott felhívni a figyelmet, úgy indokoltnak mondható.

A munkák színvilágáról és összhatásáról is szót ejtve: a zománcok és a jobb oldali olajfestmény (Cím nélkül, 1990) harsány, vibráló, tiszta színeit (Itten-féle színskála) kiválóan ellensúlyozzák a papírmunkák oldott formái, hol kevert, hol visszafogott koloritja. Ebben az analógiában a hullámvonalakat ábrázoló olajfestmény (Cím nélkül, 1981) jelenti az átmenetet a körvonalak megléte, de azok zaklatottsága, oldottsága, illetve a kevert színárnyalatok egymás mellé sorolása révén.

Kitekintésképpen az Aquamarin teremmel szemben lévő Mária Svarbová–fotóra szeretném felhívni a figyelmet, ami a Lantos kiállítás folytatásaként, kortárs reflexiójaként is értelmezhető. A népszerű, fiatal szlovák művész képein szintén gyakran feltűnik a víz, kifejezetten annak mesterséges formája, az uszoda és az úszómedencék. Az ismétlés és sorolás, a geometria, a szerkesztettség, a szimmetria és a tükörképek/tükrözés alkalmazása szintén fontos jellemzői képeinek. Ezeket a képalkotási elveket a Lantos-műveken is egyértelműen érzékelhetjük, ugyan más médiumban és alkotói kontextusban. További kapcsolódási pont, hogy Svarbová sorozataiban a szocializmusra reflektál, melyben ő nem élt, Lantos pályájának viszont meghatározó eleme volt ez a korszak.

Lantos Ferenc szellemiségének megidézése azzal vált teljessé, hogy a kiállítás megnyitóján özvegye és alkotótársa, dr. Apagyi Mária zongoraművész improvizált a kiállított művekhez. Megható volt a művésznő és művész-feleség szavait, majd átszellemült játékát hallgatni, amiből áradt az a szeretet és tisztelet, ami éltükben is jellemezhette a Lantos-Apagyi házaspár munkásságát, művészi és pedagógiai szemléletmódját.

„Ha értelmes formákkal és tiszta színekkel vesszük körbe magunkat, környezetünk is értelmet és tisztaságot sugároz vissza ránk.” (Lantos Ferenc)

Výtvory prírody (A természet teremtése; kurátor: Mészáros Flóra), Danubiana Meulensteen Art Museum, Dunacsún, 2024. 09. 06. – 2024. 10. 20.

Fotók: Müller András

---

^[1] A kiállítótér elhelyezkedésének és kivitelezési visszásságainak megértéséhez ajánlom még Nagy Zsófia cikkének utolsó szakaszát, melyet a 2022-es Danubiana-beli Koszorús Rita kiállításról írt.

^[2] Lantos Éva: Az Integrációról. Gondolatok Lantos Ferenc művészeti és pedagógiai szemléletéről, Képírás, 2022/8  

^[3] Szöllősi-Nagy András:A körcikk és a négyzet szerelme. Lantos Ferenc művészetének alapvonalai, ÚjMűvészet, 2020/5/50-54

^[4] Mészáros Flóra (2023): Lantos. Zsdrál Art, Balatonfüred (125-130. oldal)

^[5] Mészáros Flóra (2023): Lantos. Zsdrál Art, Balatonfüred (56. oldal)