Művészet és mentális egészség

Szubjektív interjú az EMPOWERmental projekt alkotóival

2023 áprilisában részt vettem a Ziggurat Project művészeti kollektíva szervezésében létrejött EMPOWERmental intenzív retreat tréningen. A program mentális egészséggel foglalkozó, fiatal szakemberek számára készült azzal a céllal, hogy egy fenntarthatóbb, stresszmentesebb társadalom kialakításához nyújtson módszertani eszközöket, mozgásalapú és művészeti eszközök kombinálásával. Az egyhetes képzés a csehországi Komařicében, a rezi.dance nevet viselő kulturális központban valósult meg, ami kifejezetten mozgásalapú gyakorlatokkal, jógával vagy akár képzőművészettel, land arttal foglalkozó csoportok rövidtávú befogadó tere.

Már maga a tény, hogy egy ilyen decentralizált, mégis pezsgő és aktív művészeti tér létre tud jönni egy isten háta mögötti falucskában, nagyon inspiráló volt számomra – a képzés pedig önismereti és szakmai szempontból is életre szóló élménynek bizonyult. Az alábbiakban a program rövid ismertetése olvasható, amit egy interjú követ az EMPOWERmental projekt alkotóival, Hajdú Fannyval, Sarlós Flóra Eszterrel és Szőke Tímeával, melyben a mentális egészséggel kapcsolatos szakmai és személyes tapasztalataikról, motivációikról beszélgettünk.

A Ziggurat Project egy független, interdiszciplináris művészeti kollektíva, amely a kortárs táncot más művészeti területekkel (színházzal, képzőművészettel, digitális művészettel, zenével és irodalommal) kapcsolja össze. Fő célja a helyspecifikus, térérzékeny előadások és társadalomtudatos projektek létrehozása – ezek közé tartozik az EMPOWERmental is. A szervezet székhelye Budapesten található, de számos nemzetközi együttműködésben is részt vesz.

Az EMPOWERmental egy közösségek számára létrehozott workshop, melynek középpontjában a mentális egészség fejlesztése áll, és amihez művészeti eszközöket hoz segítségül. A workshopot eredetileg gimnáziumokba és céges munkaközösségek számára fejlesztették ki, a 2023-as komařicei nyílt felhívás volt az első olyan megvalósult tréningjük, amely során szakmabelieket képeztek. A kiválasztott résztvevők felnőtt- vagy gyerekcsoportokkal, és azon belül a mentális egészség fogalmával foglalkozó fiatal cseh, szlovák és magyar művészek, táncosok, facilitátorok, ifjúsági munkások, pszichológusok voltak. A nyolc napos program során a trénerek – Hajdú Fanny facilitátor, drámapedagógus, Sarlós Flóra Eszter koreográfus, jógaoktató, Szőke Tímea jógaoktató és művészeti menedzser, és Katarína Rampáčková koreográfus, performer és tánctanár (aki szlovákiai partnerként a kassai PST – Priestor Súčasného Tanca (Kortárs tánc tere) szervezetet képviselte) különböző hasznos, a résztvevők saját területének gyakorlatába is könnyedén adaptálható, művészetalapú módszereket mutattak be. 

Ezek olyan, holisztikus megközelítésű egyéni vagy csoportos módszerek, amelyeket elsősorban a különböző előadóművészeti ágazatok (tánc, színház és zene), valamint más területek, mint például a jóga, a légzéstechnika, az automatikus írás és a művészeti alkotás, vagy a művészetterápia egyéb módszerei inspiráltak, és a szorongással, mindennapi feszültségekkel való megküzdést hivatottak segíteni. A szakmai tapasztalatszerzésen túl a saját mentális egyensúlyunk javítása, az egymásra és önmagunkra történő reflexió, a tudatos jelenlét mindennapokba való beemelése is nagy szerepet kapott a héten.

A szakmai program – Amelia és Emily Nagoski Érzelmi kiégés c. könyvéből kiindulva – a külső fenyegetésre adott fiziológiai válasz, a stresszciklus befejezésének fontosságát hangsúlyozta. Ez a stresszből való kiutat, azaz annak koncentrált, fizikai levezetését jelenti, ami ráadásul evolúciósan is bennünk van. Példaként az antilopot említettük, aki a támadó oroszlánt észlelve lefagyással reagál, majd a veszély elhárultával intenzív rázkódás járja át minden porcikáját: így „rázza le” magáról a stresszt és fejezi be fizikailag a stresszciklust. 

A gyakorlati feladatok és az interaktív előadások többsége arra koncentrált, hogy megismerjük a stressz fiziológiai és lelki összefüggéseit: evolúciós vonatkozásait, okait, tüneteit, következményeit, megküzdési lehetőségeit. Számos egyéni és csoportos, mozgás- vagy légzésalapú technikát sajátítottunk el a stresszciklus befejezésére, a feszültség oldására. Beszélgettünk mind szakmai, mind személyes tapasztalatokról – a stresszen kívül szóba került a depresszióval való megküzdés és megelőzés; a séta lélektani hatásai; a négy őselem (levegő, tűz, víz, föld) jelenléte és fontossága az életünkben. A gyakorlati módszerek között szerepelt írás és rajzolás, mozgást vagy egyéb dinamikát tükröző festés, párokban vagy csoportban történő mozgás különböző instrukciók mentén, kontakt improvizáció, egyéni szabad mozgás, imagináció, különböző fajta meditációk és relaxációs gyakorlatok, masszázs, számtalan légzőgyakorlat, jóga, de hangalapú atmoszférateremtés és háromperces szemkontaktus is. A program másik fókusza a közösségteremtés és a mindenki jóllétére egyformán koncentráló, biztonságos, és a fejlődés lehetőségét maximálisan megteremtő csoportdinamika kialakítása volt. 

Egyénileg mivel foglalkoztok, milyen területekről jöttetek? 

Sarlós Flóra Eszter: Én a kortárs tánc területéről jövök, koreográfusként, táncosként és művészeti vezetőként dolgoztam az elmúlt nyolc-tíz évben. Belemerültem a hatha és a női jóga világába is, ahol nagyon sokat tanultam Nagy Erika Dalma és Juhász Sarolta oktatóktól. Jó ideje foglalkoztat a mentális egészség és a mozgás, illetve a művészet kapcsolata. Számomra a táncban átélt flow-élmény, a jóga gyakorlása és azon belül a légzés, illetve a sziklamászásban megtanult jelenlét bizonyulnak hatékony eszköznek a mentális egyensúly fenntartásához.

Hajdú Fanny: Én alapvetően facilitátor (különböző csoportok, közösségek pártatlan segítője) vagyok, de színházi neveléssel is foglalkozom. Hazai és nemzetközi projektekben többnyire olyan embereknek tartom a teret, akik más emberekkel dolgoznak, így sok szociálisan elkötelezett kezdeményezésben is részt vettem. A különböző művészeti eszközök együttes használata mindig is izgatott, emellett a percepcióval (érzékszervi észleléssel), a különböző érzékek bevonásával szeretek dolgozni. Foglalkozom fórumszínházzal is: Tengerszem néven fut az a projekt, amit Pataki Angi pszichológussal kezdtünk el kidolgozni. A fórum próbatechnikája többek között az, amikor a résztvevők különböző testérzeteket képzelnek el és éreznek át egy-egy jelenet alakításakor; megfigyelve, hogyan hatnak ezek az ő valóságukra. Ezt a típusú szomatikus (azaz testre vonatkozó) tapasztalást nemrég kapcsoltam össze azzal, amit az EMPOWERmental-ban csinálunk.

Szőke Tímea: Én mindig gondban vagyok azzal, hogyan fogalmazzam meg, mit is csinálok, mert nagyon szerteágazó. Művészetmenedzsmenttel foglalkoztam korábban, így kerültem a Ziggurat Projecthez is. Nagyon érdekel a város, a közterek belakásának lehetőségei, a városi közösségek – a Ziggurat mellett a KÉK-ben (Kortárs Építészeti Központban) dolgozom, ahol elsősorban ezzel foglalkozom. Az EMPOWERmental-ban menedzserként, de jógaoktatóként és trénerként is közreműködöm. Sok gyakorlattal próbálom a saját mentális egészségemet megtartani és fejleszteni, ezeket próbálom beépíteni a munkámba is. Az EMPOWERmental számomra nem is egy projekt, inkább egy holisztikus hozzáállás. Ahogyan ehhez kapcsolódom, az áthatja az összes területet, amikben mozgok.

Mivel foglalkoztok a Ziggurat Projectben?

SFE: A Ziggurat Project egy független művészeti kollektíva, ahol mozgásközpontú és általában színházon kívüli, térspecifikus vagy köztéren megvalósuló projekteket csinálunk. Sokat dolgozunk összművészeti, interdiszciplináris megközelítéssel. Sőt, szektorok közötti együttműködésekben is gondolkodunk, dolgoztunk már digitális művészekkel, social design (társadalmi tervező) szakemberrel, illetve az Unplugged című helyspecifikus performanszunkban egy sziklamászó közösséggel is. Nemzetközi szinten is aktívak vagyunk, például egy koppenhágai rezidenciaprogramon született a Bodily Traces (Testutak) című részvételi performanszunk, amely során a táncosok az utca emberét csukott szemmel, mezítláb, fizikai érintéssel irányítva vezetik Koppenhága közterein, különböző pozíciókat felvéve, csoportos mozgásformákat alkalmazva. A projekt lényege, hogy a résztvevők más szempontból, különböző érzékeken keresztül tapasztalják meg azt a városi környezetet, ahol nap mint nap járnak. A bizalom megkérdőjelezése, a társadalmi intimitás határainak átlépése, valamint a testi közelség jelentősége a magány és az elszigeteltség-érzés legyőzésében alapvető témák: ezek alakították a projektet is. Fontosnak tartjuk, hogy a művészeti kreációnak, a művészeti eszközök használatának társadalmi létjogosultsága legyen – ehhez a vonalhoz csatlakozik az EMPOWERmental is. 

Hogyan született az EMPOWERmental?

SFE: A Tandem Europe keretein belül kezdtünk el először kidolgozni egy olyan projektet, ami a művészetalapú mentális egészségfejlesztéssel foglalkozott. A Tandem leginkább egy „professional matchmaking”-hez hasonlítható: meghívnak különböző szervezeteket egész Európából, hogy kiválasszák, kivel kollaborálnának szívesen. 2019-ben a Ziggurat Project is kiválasztásra került, így ismertük meg az olasz partnert (Elena Guinta művészetterapeutát, designert), akivel a kiégés témája mentén kezdtünk el közösen gondolkodni. Ebből lett a Co-Warming, ami 2020-tól fut tovább EMPOWERmental néven.

HF: Az elmúlt pár évben erősítettük meg az edukációs vonalat a Zigguratban. A táncelőadásokhoz elkezdtünk színházi nevelési foglalkozásokat kapcsolni, melyek során a diákokkal közösen próbáltunk olyan témákról beszélgetni, amik akkoriban minket is foglalkoztattak. Ez fejlődött végül odáig, hogy az EMPOWERmental-lal elkezdtünk középiskolásokkal együttműködni. A politikai radikalizáció, a média manipulatív és szorongáskeltő hatása volt a témája az első edukációs célú táncelőadásnak, az Anxiety-nek. Flórával mindketten Párizsban éltünk, mikor a terrortámadások történtek, és testközelből tapasztaltuk meg azt, hogy egy nagyváros hogyan reagál egy ilyenfajta feszültség megjelenésére. Azóta is a szorongás és a stressz a fő témánk. 

Vannak olyan konkrét negatív tapasztalataitok, amik miatt egyre nagyobb hangsúlyt fektettek a mentális egészségre a szakmai munkátokban is?

SFE: Mielőtt elkezdtünk dolgozni a Co-Warming-on, nagyon meghatározta a légkört, hogy akikkel együtt dolgoztunk, éppen a kiégésben vagy annak a határán voltak. Művészek, művészeti menedzserek vagy más szakmabeliek, szinte mindenki a 25-35 közötti korosztályból, aki a független kulturális szférában dolgozik, hasonló tapasztalatokról számolt be. Ez persze a munka jellegéből is adódik: nagyon nehéz határokat szabni, nemet mondani, nem is beszélve a regionális specifikumról, az anyagi fenntarthatatlanságról. Ezek állandóan jelen lévő témák voltak, de arról mégsem beszéltünk, hogy mindez milyen hatással van ránk akár érzelmileg, akár egészségügyileg. Előfordult már velünk, hogy egy nagyobb utazás előtt az utolsó pillanatban ugrott ki valaki egy projektből túlterheltség és stressz miatt, volt példa pánikrohamra, az anyagi biztonság miatti folyamatos szorongásra is. Sok ilyen konkrét pillanat volt, ami afelé terelt minket, hogy aktívabban foglalkozzunk a mentális egyensúllyal. 

HF: Ekkoriban én is művészeti menedzserként dolgoztam egy nagyon toxikus munkakörnyezetben, sok más projekt mellett. Borzasztóan túl voltam terhelve, mind munkákkal, mind érzelmileg, folyamatos túlhajszoltságot és állandó mentális és fizikai fáradtságot éreztem, ami nyilvánvalóan hatással volt a személyes kapcsolataimra is. Ha akadt egy szabad napom, azt konkrétan átaludtam. Amikor összejöttünk a Co-Warming kapcsán, nagyon izgalmas volt a többieket végighallgatni, látni, hogy mennyire hasonló dolgokat élünk meg. Ekkor tudatosult bennem is, hogy ezek a kiégés tünetei. Amiről azt gondolnánk, hogy csak az ötvenes, biznisz szférában dolgozó menedzserekkel történik meg (akik többnyire férfiak), pedig nem így van: ők mind huszonéves, erejük teljében lévő fiatalok, többségében nők, akik húzzák az igát és gyűrik a hétköznapokat… ez nagyon megdöbbentő volt.

Hogyan lett a középiskolásoknak tartott workshopokból visszavonulással egybekötött tréning?

HF: Az elmúlt két évben rendszeresen szerveztünk EMPOWERmental workshopokat a középiskolákon kívül szervezeteknek, céges munkaközösségeknek is, de nyílt workshopokat is tartottunk, ahová bárki eljöhetett. Mindig nagyon jó visszajelzéseket kaptunk, és mi is merítettünk a foglalkozásokból, emellett nagyon élveztük is.. Így kezdtünk el azon ötletelni, hogyan lehetne ezt egy következő szintre emelni, kicsit nagyobban, szélesebb körben, esetleg nemzetközi szinten is megcsinálni. Végül úgy döntöttünk, hogy egy intenzív képzést hozunk létre az eddigi tapasztalatokból.

Milyen célokat tűztetek ki a tréning megtervezésekor? 

HF: Fontos volt, hogy ne azt közvetítsük, hogy mi, a „trénerek” odaállunk elétek a Szent Grállal, amit oda akarunk adni, mert annyira tudjuk, mi a jó nektek. Ezért is neveztük el „retreat tréningnek”, azaz elvonulós képzésnek, ezzel próbálva lágyítani a hangzását, a fogalmak tartalmát. Egy olyan teret szerettünk volna teremteni, amiben a résztvevőknek lehetőségük van megtapasztalni, hogy számunkra milyen eszközök nyújtanak segítséget a saját mentális egyensúlyunk megteremtésében és megtartásában. 

SFE: A testközpontú módszereken volt a hangsúly, mivel ez az, ami közös mindannyiunk gyakorlatában. Azért is hívtuk be vendégtrénernek Katarína Rampáčkovát a kassai PST szervezetettől, hogy megmutassuk, az alaptevékenységeink hogyan egészítik ki egymást – azzal a céllal, hogy a mentális egyensúlyunkon dolgozzunk, de mindenképpen szomatikus, testre vonatkozó módszerekkel. Ezen belül persze a mozgás bármilyen formáját lehet használni; a szomatikus táncot, a kontaktot, vizualizációval való munkát, a jógát, ugyanúgy a funkcionálisabb gyakorlatokat és a légzőgyakorlatokat. Vagy amiket Fanny hozott: a szenzoriális, szintén testközpontú munkát, és a drámapedagógiából vett eszközöket. 

SzT: Autentikus dolgokat akartunk mutatni, amik mögött van személyes tapasztalat is. Nyilván képmutatás lett volna azt mondani, hogy mi, „szupertudatos coachok” ezt minden nap így csináljuk: nálunk is megvan a ciklikussága annak, hogy a saját mentális egészségünk fenntartására mennyi teret engedünk. Ami fontos volt a képzés során, hogy az emberek fejében sokszor élő spirituális felhangot kivonjuk a jóllét és a tudatosság  fogalmából, és olyan, elérhető eszközöket mutassunk egymásnak, amikkel a mindennapokat kicsit jobban fel tudjuk dolgozni. 

SFE: Illetve az is fontos, hogy mind a négyen különböző módokon működünk és éljük meg a szorongást. Én beszéltem a stresszciklusról, Timi a séta hatásairól, Fanny a feminizmusról, Katarína a saját, személyes nehézségeiről – ez arra szolgált, hogy különböző víziókat, megoldási stratégiákat is bemutathassunk. Mert pont ez a lényeg: nem egy egységes csomag fog mindenkinél ugyanolyan pozitív változásokat előidézni, hanem mindenkinek magának kell megkeresni azt, ami számára fenntartható, beépíthető. Ehhez próbáltunk segítséget nyújtani, és mindenképpen be akartunk vonni titeket, résztvevőket is. Ugyanis mindenkinek van egy csomó értékes tudása – és az rendkívül fontos, hogy a saját módszereinket, tapasztalatainkat egymással megosszuk, kipróbáljuk, és közösen gondolkodjunk rajta. Mert a közösség nyitottsága és támogató ereje az, ami hosszú távon ténylegesen fenntartható, pozitív változásokat tud hozni.

Ti mit tesztek a mindennapokban saját mentális egészségetek megőrzéséért?

HF: Én rengeteget sétálok. Bár van egy kutyám, aki miatt erre alapvetően szükség van – de előfordul, hogy csak visz tovább a lábam és a tervezettnél jóval hosszabbra nyúlik a séta. Nekem abszolút működik az, amiről Timi mesélt a tréningen: a séta rendbe teszi az ember fejét és kiszellőzteti a gondolatait. A környezetemmel való taktilis (érintésen, tapintáson alapuló) kapcsolódás is alapvetően bennem van. Például, ha elmegyek egy bokor mellett, biztosan végigsimogatom a leveleit, ha virágokat látok, odahajolok és megszagolom őket. Szerintem ez segít megérteni azt, hogy bár nagyon sok minden van a fejünkben, itt van a körülöttünk lévő világ is, ami egy biztosabb, valódibb dolog.

SFE: Én az a típusú ember vagyok, akinek nagyon sok akaratereje és fegyelme van. Nem esik nehezemre, hogy minden nap lenyomjak egy kilencven perces jógaórát meg száz felülést. Ellenben nagyon nehéz megengednem magamnak, hogyha van egy szabad órám, akkor ne kezdjek el hasizmozni, hanem lazítsak és üljek be a kádba egy könyvvel. 

HF: Én nagyon szeretném azt a tévhitet eloszlatni, hogy pusztán akaraterő kérdése, hogy valaki tudjon másfél órát felülésezni, és így tenni a saját mentális és fizikai erejéért. Azt tapasztalom, hogy sokszor a jógaoktatók vagy az ún. wellbeing coachok is kihívássá teszik, és gyengeségként kommunikálják, ha valaki nem foglalkozik a saját jóllétével. Pedig nemcsak azon múlik, hogy az ember beiktat-e egy-egy mentális egészséggel kapcsolatos tevékenységet, vagy hogy mennyi akaratereje van – sokkal inkább, hogy megengedi-e magának. Sokszor ebből is félreértések adódnak, akár egy projekten belül is. Hajtjuk magunkat, meg akarunk felelni a magunk vagy mások elvárásainak, és sokszor ezért mulasztunk el bizonyos kapcsolódásokat. Az, hogy megtapasztaltunk egy ilyen együttműködést Csehországban, szerintem nagyon sokat segíthet abban, hogy megértsük – ne csak tudati szinten –, hogy létezik igazi elfogadás és olyan kapcsolódás, amiben az a fontos, hogy jól legyünk magunkkal és egymással.

Mik a további terveitek a projekttel?

SzT: Nagyon szeretnénk folytatni és hasonló jellegű visszavonulós tréningeket csinálni. Tervben van egy nagyobb nemzetközi együttműködés is, amiben nemcsak a visegrádi országok, hanem olasz és spanyol partnerek is részt vesznek majd. Rengeteg ötletünk van arra, hogyan lehet továbbfejleszteni ezt a projektet. Azt érezzük, hogy nem szabad készpénznek venni, hogy ezek a dolgok megszületnek, hanem a helyükön kell értékelni, és folytatni kell őket. 

HF: Hamarosan elkészül az Instagram oldalunk, ahol nem fogunk kihívásokat megosztani, de különböző inspirációs forrásokat, gondolatébresztőket, gyakorlatokat igen. Sokakat megijeszt a wellbeing (jóllét) spiri hangzásán túl az is, hogy művészeti eszközöket és jógát emlegetünk. De szeretném hangsúlyozni, hogy az EMPOWERmental-nál nem történik semmi olyan, ami ne lenne hozzáférhető és élvezhető akár egy friss anyukának, egy 1500 fős szervezet vezérigazgatójának, vagy egy tizenhét éves középiskolás diáknak. Amivel foglalkozunk, az nagyon inkluzív; nem kell művésznek, jóginak vagy trénernek lenni ahhoz, hogy mindez egy jó és hasznos élmény lehessen.

A Ziggurat Project legközelebbi Testutak című részvételi performansza a 2023-as Művészetek Völgye fesztiválon fog megvalósulni.

A Ziggurat Project weboldala itt található; az EMPOWERmental projektről pedig itt lehet többet megtudni.