Az adatok esztétikája

A mesterséges intelligencia mint alkotótárs Refik Anadol Winds of Košice című kiállításán

Az alábbiakban a Kontur Magazin első cikkíró pályázatának nyertese, Toth Yvett-Beatrix szövege olvasható. A pályázatot a budapesti ISBN könyv+galéria támogatta.

Mi a művészet? Ki vagy mi alkothat? Van-e a mesterséges intelligenciának létjogosultsága ebben a közegben? Hogyan definiálja újra a legmodernebb technológia az alapvető művészetfelfogásunkat? Milyen veszélyekkel járhat mindez, és hogyan aknázhatók ki a benne rejlő lehetőségek? Ilyen és ehhez hasonló kérdések merülhetnek fel bennünk napi szinten, hiszen a közösségi médiában futótűzként terjednek az AI, azaz a mesterséges intelligencia által generált „alkotások”, bár a legtöbb a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető annak. Talán pont emiatt keltette fel az érdeklődésem a Refik Anadol-kiállítás, melynek a Kelet-szlovákiai Galéria ad otthont 2023. november 23-ig.

Mértani pontossággal kicentizett formavilág, hátborzongatóan üveges, lelketlen tekintetek, ízléstelenül kombinált színek. Sokáig én magam is azt hittem, hogy az AI csakis ilyen szörnyűségekre képes, és nem szabad a művészet közelébe engedni. Majd megismerkedtem olyan alkotók munkásságával, mint Refik Anadol  török–amerikai médiaművészé, mely jelentős mértékben árnyalta bennem az addig kialakított, meglehetősen sarkított képet. Miben különböznek tehát az ő algoritmusalapú alkotásai a mesterséges intelligencia azon, kevésbé sikeres szárnybontogatásaitól, melyek általában zsigeri viszolygást váltanak ki belőlem? 

Először is az a roppant tiszteletteljes együttműködés, partnerségi viszony művész és gép között, mely Refik Anadol minden egyes munkájában hitelesen megelevenedik. Nem azt várja el az algoritmusoktól, hogy helyette, hanem, hogy vele alkossanak, mely módszertan véleményem szerint különbséget tesz a művészi gép, és a fásult, gépies művészet között. Másfelől a reprezentáció milyensége is igazán jelentős szempont, ugyanis alkotásai ahelyett, hogy elrejtenék, épphogy kiemelik a mesterséges intelligencia sajátos alkotói mechanizmusait, eljárásait. Mindeközben egy pillanatra sem feledkezik meg az emberi tényezőről, arról, hogy az algoritmusok képezte adatfolyam végtére is az értelmezői tudatban kereteződik és válik műalkotássá. Adatfestményei képesek arra, hogy párbeszédet teremtsenek a racionális alkotásmód és az ösztönös műélvezés között.

De mégis hogyan válnak a médiaművész hömpölygő adatfolyamai egy komplex szinesztéziás élménnyé? És miért találjuk olyan megdöbbentőnek azt, hogy egy gép alkotta mű képes az érzékeinkre hatni? Talán azért, mert óhatatlanul olyan sztereotip beidegződések élnek bennünk, melyek a technológiát, virtuális teret sterilként, elszigeteltként láttatják, ami éles kontrasztban áll az emberi elevenséggel, testi impulzusokkal. Refik Anadol munkái arra is remek lehetőséget kínálnak, hogy egyszer s mindenkorra leromboljuk magunkban ezeket az elhamarkodott nézeteket és tévhiteket, és a különbségek helyett inkább az ember és gép közötti hasonlóságokat, kapcsolódási pontokat vegyük észre. 

Az adatfestményekben megjelenített dinamikus információhalmaz ugyanis nem reked az alkotást a külvilágtól elválasztó üvegfal mögött, hanem – ha kellően nyitottak vagyunk rá, – érezhetjük, ahogyan belénk árad, és kapcsolatot teremt saját, belső hálózatainkkal, gondolatfolyamainkkal, teljes szervezetünkkel és lényünkkel. Anadol kiállításain tehát nemcsak a modern technológia és mesterséges intelligencia működéséről tudhatunk meg többet, hanem önmagunkat, illetve a világhoz és a különböző jelenségekhez, entitásokhoz való viszonyunkat is jobban megérthetjük, újratanulhatjuk. Ilyenek azok a metszéspontok, átmenetek is, melyek a bennünk lévő és a rajtunk kívüli szférák között létesülnek.

Nem véletlenül foglalkoztatja a művészt a helyspecifikus szelek visszatérő tematikája, ami lenyűgöző módon hordozza az átmenet üzenetét. Többek között megjelentek már a jelenlegi lakhelyének szélmintáit begyűjtő és izgalmasan animáló Winds of LA (Los Angeles-i szelek), illetve a Winds of Boston (Bostoni szelek) és a Winds of Yawanawa (Yawanawai szelek) című kiállításai is. Utóbbi az amazonasi esőerdő szeleit vizsgálta egy ott élő törzs falujában. Most ez a sikeres installációgyűjtemény tovább bővült, ugyanis a kassai Kelet-szlovákiai Galériában 2023. november 23-ig látogatható a médiaművész legújabb, Winds of Košice (Kassai szelek) című kiállítása.

Ahogyan azt a korábbiakban már említettem, az átmenet több szinten is az adatfestmények központi motívumának tekinthető, és mindez a Kassa szélmintáit műalkotássá formáló munka esetében is hangsúlyossá válik. Ez legegyszerűbben az érzékek szintjén figyelhető meg, hiszen egy alapvetően auditív, láthatatlan élmény válik láthatóvá. A halmazállapotok metamorfózisa is megtörténik, ahogyan egy légnemű jelenség fluktuáló, pulzáló, hipnotikus folyammá alakul. 

Az esztétikumon túlmutatóan Refik Anadol munkái általában egy erőteljes ökológiai üzenetet is közvetítenek, mint például a Glacier Dreams (Gleccser álmok) című adatfestmény-kollekciója, melyet 2023 márciusában mutattak be az Art Dubai nevű művészeti vásáron, és amely az audiovizuális élményen túl egy szaglásra ható elemmel kiegészítve igyekszik ráirányítani a figyelmet a klímaváltozás várható következményeire. 

Nincs ez másképp a Kassai szelek esetében sem, ugyanis a művész hely- és kultúrspecifikus szeleinek gyűjteménye arra hívja fel a figyelmünket, hogy a világ minden egyes tájának és régiójának szelei és egyéb természeti jelenségei teljesen egyediek és megismételhetetlenek, ahogyan egy műalkotás is; ezért olyan fontos, hogy vigyázzunk rájuk, értékeljük a szépségüket, és egy környezettudatosabb életvitellel tegyünk azért, hogy a jövő generációi is saját bőrükön érezhessék azt a hömpölygő simogatást, amit Anadol intenzív képfolyamai megjelenítenek. 

Az installációk másik lehetséges üzenete arra vezet rá bennünket, hogy a természetet is partnerként kellene tisztelnünk, és hasonlóképpen kellene együttműködnünk vele, ahogyan a mesterséges intelligenciával is. Arra, hogy ne csak árucikként tekintsünk a természeti környezetünkre vagy a technológiára, melynek fogyasztói vagyunk, hanem igyekezzünk jobban megérteni azok mechanizmusait, működési elveit, és próbáljuk meg általa újratanulni önmagunkat és a hozzájuk fűződő viszonyunkat.

Őszintén tanácsolom tehát mindenkinek,  hogy személyesen is látogasson el a Kelet-szlovákiai Galériába. Akkor is, ha a mesterséges intelligencia lelkes rajongója, és többet szeretne megtudni technológia és művészet kapcsolatáról, akkor pedig főleg, ha (hozzám hasonlóan) eddig szkeptikusan viszonyult az AI-generálta alkotásokhoz. Biztosra veszem ugyanis, hogy egy ilyen komplex, forradalmi élmény után teljesen újrafogalmazódik benne a téma, és egy eltérő perspektívából, sokkal nyitottabban tekint majd a 21. század térhódító alkotásmódjára.

Fotók: a Kelet-szlovákiai Galéria jóvoltából

Refik Anadol: Winds of Košice, Kelet-szlovákiai Galéria, 2022. 12. 14. – 2023. 11. 23.

A Kassai szelek című kiállítás a kassai Art & Tech Days fesztivál keretén belül jött létre, a linzi Ars Electronica fesztivállal és az innovatív, egyben fenntartható városi fejlődést támogató Košice 2.0 programmal együttműködésben.