Auschwitzban Mengelének rajzolt, itthon a táj, Kassa és a munkásosztály érdekelte

Feld Lajos-kiállítás a pozsonyi Galéria19-ben

Feld Lajost elsősorban a kassai képzőművészeti modernizmus kapcsán ismerik, amelynek fontos szereplője volt. A helyi Magyar Királyi Reáliskola diákjaként az osztálytársaival, többek között Jakoby Gyulával és Collinásy Györggyel kezdtek el járni Krón Jenő képzőművészeti szabadiskolájába,^[1] amely a Kelet-szlovákiai Múzeum mellett működött, és amely jelentős hatást gyakorolt a helyi művészeti mezőre. Feld élettörténetét, amely számos ponton fonódik össze művészetével, azonban jobbára csak szülővárosában, Kassán ismerik – itt látogatható a zsinagóga mellett található Feld Lajos Galéria, a városban pedig szobra és egy róla elnevezett park is megtalálható.

A pozsonyi, Ott voltam című kiállítás megnyitóbeszédében Miro Procházka művészeti teoretikus elsősorban az élettörténeti eseményekre helyezte a hangsúlyt. Az alábbi életrajzi vázlatot az ő szövege, illetve Szaszák György, közismert újságíró Akiket Kassa megérintett című kötetében megjelent Feld-interjú felhasználásával állítottuk össze:

Feld Lajos egy munkásosztálybeli, kilencgyermekes szegény zsidó családba született 1904-ben. Szülei Tiszanamény, Tiszaszalka, Tiszagergely térségéből származtak, azonban mivel az akkori földviszonyok között nem tudtak megélni, Kassára költöztek. Édesapja mindössze harmincnégy évesen tanult meg írni-olvasni, édesanyja sohasem. A Szaszák-féle interjúban Feld azt meséli, hogy festményt vagy képet gyerekkorában egészen addig nem látott, amíg a kassai bérházukban észre nem vette, hogy egy érettségire készülő diák festeget. Ez az élmény arra sarkallta, hogy elkezdjen rajzolni.

Krón Jenő szabadiskoláját 1921 és 1925 között látogatta, majd a budapesti Képzőművészeti Főiskola grafika szakán szerzett oklevelet. 1933-ban visszatért Kassára, ahol a kisebbségi magyar kulturális szcéna meghatározó egyesületének, a Kazinczy Társaságnak lett a tagja, a katolikus vallást is felvette. Megélhetéséért portrékat és kassai utcaképeket rajzolt/festett, majd 1935-ben létrehozta rövid életű művészeti iskoláját.

Feld Lajos gyermekkorától súlyos betegségben, hipofízis elégtelenségben szenvedett. A növekedési hormonok alultermelődése miatt élete végéig alacsony termetű maradt, hangja pedig vékony volt.

A deportálástól több volt diákja is szerette volna megmenteni, ő azonban önként jelentkezett, hogy a családjával maradhasson. A vészkorszak alatt tizenkilenc rokonát veszítette el. Ő maga hazajött Auschwitzból, ahol elsősorban alacsony termete miatt került Mengele látószögébe, aki tehetségét felismerve vele készíttette el a kísérleti alanyok tanulmányrajzait (miközben alacsony termete miatt ő maga is az emberkísérletek tárgyává vált). Ezek a rajzok máig nem kerültek elő.

A háború után rövid ideig élt Pozsonyban, majd visszatért Kassára, ahol eleinte barátjánál, a szobrász Löffler Bélánál kapott menedéket. Itt megalapította élete második művészeti iskoláját, amelyből olyan művészek kerültek ki, mint Eckerdt Sándor vagy Július Hegyesi. Ma ismert rajzainak nagy része ebből a korszakból származik: részben megrendelésre alkotott és áron alul adta el műveit, máskor Kassa különböző utcarészleteit rajzolta meg apró részletességgel. Sokat utazott Szlovákia-szerte, ekkor készültek az ország különböző tájait álbrázoló képei. Visszatérő és jelentős témája volt a munkásosztály, a mezőgazdasági munkások és a pásztorok, akiket a világháború utáni években és a szocializmus évtizedeiben is meglehetősen sok képén jelenített meg. A koncentrációs táborban átéltek és látottak borzalmait szintén visszatekintő rajzain ábrázolta. Feld Lajos 1991-ben, 87 évesen halt meg egy kassai kórházban.

A pozsonyi kiállítás címe – Ott voltam – Feldnek arra a tulajdonságára utal, hogy művein mindig azokat a dolgokat jelenítette meg, ami őt körülvette, sosem ragadták el absztrakt képek vagy szürreális képzelgések. Művészetének elsődleges célja a realitás megragadása volt, őt magát pedig elsősorban a témaválasztásokban érhetjük tetten: a Kassa iránti odaadását, az emberekre irányuló figyelmét, a munkások és életkörülményeik iránti vonzódását, a természeti tájak szeretetét, a holokauszt tapasztalata átadásának felelősségét.

Feld Lajosról 2013-ban, Jozef Lenhart rendezésében Doktor halál festője címen dokumentumfilm is készült, amelyből néhány állóképet itt lehet megtekinteni.

Feld Lajos: Ott voltam (Bol som pri tom; kurátor: Miro Procházka). Galéria19, Pozsony, 2024. 01. 04. – 2024. 02. 16.

Borítókép: kiállításenteriőr az Ott voltam című kiállításon (a Galéria19 jóvoltából)

---

^[1] Erről bővebben: Szaszák György Akiket Kassa megérintett című kötetében a Feld Lajos csendje című interjúban (219. oldal).