Egymásra utalt életközösségek

Nagy Csilla és Slávo Krekovič alkotói szimbiózisa a brünni Művészetek Házában

A multimédia már az 1970-es évektől része a képzőművészetnek, és mára teljes mértékben a kánon részévé vált. Ennek ellenére a vizuális alkotások hanggal való összekapcsolása sokszor még mindig kéz a kézben jár az experimentális jelzővel, ami arra enged következtetni, hogy a kortárs publikum számára talán még mindig a nehezebben befogadható művészeti kereszteződések közé tartozik. Aki mégis szeretne közelebbről megismerkedni a műfajjal, annak érdemes Csehországba, a brünni Művészetek Házába (Dům umění města Brna) látogatnia.

A galéria április 5-től a Beyond the Sound nemzetközi hangművészeti kiállításnak ad otthont. A Jiří Suchánek által kurált kiállítás a FAUN fesztivál keretein belül valósul meg, amely az „Explorations in Sound“-mottó (Felfedezések a hangban) szellemében igyekszik tágítani a zenei határokat, kísérletezni és szórakoztatni a lehető legkülönbözőbb zsánerek összekapcsolásával. Ezzel összhangban a fesztiválon belül létrejött kiállítás is olyan műveket sorakoztat fel, amelyek experimentális módon generálnak hangot, használják fel azt.

A tárlat kurátori szövege szerint az egyes művek a különböző zajok eltérő keletkezési módját vizsgálják: amikor a hang nem csupán médiuma, de eszköze az ismeretlen jelenségek kutatásának. A művészek – Jana Winderen (NO), Interspecifics (MX), Gil Delindro (PT), ::vtol:: (RU), Raviv Ganchrow (US/IL/NL), Evelina Domnitch (NL) + Dmitry Gelfand (NL), Ioana Vreme Moser (RO/DE) – különböző technológiákkal és megközelítésekkel dolgoztak, de mindegyikük alkotásában felsejlik az enviromentális jelleg.

Az intézmény ezen tárlata mellett nyílt meg a Symbionti 2.0 (Szimbionták 2.0) című, Nagy Csilla és Slávo Krekovič közös projektjét bemutató kiállítás is, amely a Jaroslav Král Galériában, a Művészetek Házának alsó emeletén kapott helyet (kurátora Jennifer Helia DeFelice).

Nagy Csilla az utóbbi években kutatásalapú művészeti projektjeihez szobrászati médiumként a kerámiát használja fel, és az anyag kísérleti használata és megmunkálása iránt érdeklődik. Alkotásaiban az elmúlt pár évben visszatérő témák a környezet, az ősi tárgyak és élőlények rekontextualizálása, az emberiség jövőjének dilemmái és kihívásai, vagy az ember és a technológia viszonya.

Slávo Krekovič nem tradicionális képzőművészeti háttérrel rendelkezik, elsősorban zeneelméleti szakemberként és hangművészként tevékenykedik. Egyedi megoldásokra épülő hanginstallációiban a hangi anyag mellé performanszokat épít, vagy tárgyi interakciót hoz létre. A Playing Steina Playing the Maiden is egy ilyen darab, ahol a gitárhangok hangmagasságai által vezérelt videóban Steina Vasulka^[1] egy vonóval irányít egy robotot.

Krekovič Uncanny Canyon című digitális albuma 2023-ban a Radio_Head Awards jelöltje volt a kísérleti zene kategóriában. Az album koncepciója azon kérdés köré épült, hogy milyen zene születik egy improvizáló algoritmikus virtuális zenekar által. Ezen kívül az alkotó több formációban is szerepel: például a Peter Kerekessel együttműködésben született Vritti című improvizatív elektronikus zenei projektben, illetve Miro Toth-tal és Pándi Balázzsal karöltve a Shibuya Motors-ban, ami egy improvizatív elektro-akusztikus avant-core zenekar. Munkásságának központi eleme az ember és a technikai eszközök közötti kapcsolat vizsgálata, illetve az internetes hangok újraértelmezése, ami során az emberiség kollektív hangi tudatát használja fel, interpretálja azt.

Nagy és Krekovič közös projektje tökéletesen egészíti ki a Beyond the Sound-ot. A művészpáros először 2022-ben alkotta meg a Symbionts nevű közös munkát, amit Pozsonyban a Prüger-Wallner kertben mutattak be, majd ugyanebben az évben az érsekújvári Ernest Zmeták Galériában Nagy Csilla Föld–Föld című kiállításán. Az alkotás alapja a különböző változatokban lényegében ugyanaz maradt: kerámia objektumok, amelyek formailag a Porifera fajhoz tartozó tengeri szivacsok külsejét idézik. Ezeket a szimbiózisban élő szivacsokat az emberiség már az ókortól hasznosítja, és ahogy a brünni kiállítás kurátora, DeFelice írja, leginkább a környezeti hatásukról, illetve a klímaváltozásnak való ellenálló-képességükről ismertek.

Azonban Nagy tárgyai nem csupán a tengeri szivacsokra emlékeztető kerámiák, hanem olyan hangtárgyak, amelyek reagálnak az őket körülvevő környezetre, annak páratartalmára, légnyomására, az aktuális hőmérsékletre, amikre szimbiontaként hanggal „válaszolnak“. Ezek a hangok nemcsak a saját környezetükkel, de egymással is kapcsolódnak, a különféle zajok, morajok és neszek időnként pedig teljes szinkronná olvadnak össze. Krekovič ehhez hangi forrásként a Freesound webhelyet használta fel, ahová bárki szabadon tölthet fel bármilyen hanganyagot – a kollektív hangtudat így vált a koncepció részévé.

A Szimbionták-projekt 2022-es és 2024-es kivitelezése között a hangobjektumok elhelyezése a legnagyobb különbség. Míg az elsőnél az installáció a Prüger-Wallner kertben kapott helyet, addig ezúttal egy hagyományos fehér kocka-jellegű kiállítótérben. Az eltérő közeg eltérő installációs megoldásokat is kívánt, hiszen míg a természeti környezetben evidens volt a hangobjektumok szabad elhelyezése, addig a galéria sterilebb környezete egy alternatív megoldást követelt. A projekt első verziójáról készült videóanyag is helyet kapott a kiállításon a Jaroslav Král Galéria terméből nyíló apró helyiségben. A koncepció eltérő bemutatásai rávilágítanak az eltérő olvasati lehetőségekre.

Az objektek a galéria tereiben ezúttal organikus kialakítású, kőzetformájú állványokra kerültek, amelyeket a mesterséges intelligencia által megkomponált ponyvák borítanak. Az AI által létrehozott képek első ránézésre organikus mintázatokat formáznak, közelebbről nézve azonban észrevehetők a természetbe nem illő elemek, mint például a nyomtatott huzalozású lemezek, a kőolaj, a rézvezetékek.

Bizonyos szempontból egyszerűbb út lett volna a már kész projektet „átmásolni“ a kiállítótérbe, és valamilyen módon megidézni a természeti környezetet, de az alkotók az AI-terítők használatával inkább egy új értelmezési réteget adtak a már kész anyaghoz. A projekt alapvetően a kollektív tudattal játszik: a művészpáros a legújabb technikai találmányt behozatalával az emberiség kollektív információit használja fel.

A képi, hangi és technológiai univerzalitáson kívül azonban Nagy „szivacsos“ kerámiái segítségével az emberiség előtti világ találkozik az antropocén kor vívmányaival, amelyeket hajlamosak vagyunk kritikusan szemlélni, azonban a Symbionti 2.0 lehetőséget kínál arra, hogy ezekkel együtt keressük a jövőbeli kihívások megoldásait. Mindezt épp azzal, hogy megtaláljuk a lehető legjobb megoldást, hogy hogyan éljünk magunk is szimbiontákként a természettel és a technológiával anélkül, hogy az egyik elpusztítaná a másikat.

Nagy egy letűnt korszak ökoszisztémájából indult ki, míg Krekovič épp ellenkezőleg, a mai korból. Ez a két ellentétes pozíció mégis organikus egységet képez, amelyet nem csak az alkotás vizualitásához társuló hangi élmény jelez, de maguk az AI-ponyvák is, amelyek egy új, mesterséges ökoszisztémát teremtenek. Ez az alapvetően szimbióta együttélésen alapuló utópisztikus természeti rendszer kínál alternatívát a modern kor és a természet együttélésére, amely ilyen formán már nem csupán illúziónak látszik, hanem egy választási lehetőségnek.

Május 18-án, szombaton 19 órától Slávo Krekovič és a kiállítás kurátora, Jennifer DeFelice közös tárlatvezetést tartanak.

Nagy Csilla – Slávo Krekovič: Symbionts 2.0 (kurátor: Jennifer DeFelice), Dům umění města Brna, Brünn, 2024. 04. 05. – 2024. 05. 19.

---

^[1] Steina Vasulka 1940-ben született Izlandon. Zeneelméletet és hegedűt tanult, az Izlandi Szimfonikus Zenekar tagja volt. Prágában ismerkedett meg Woody (Bohuslav) Vasulkával, akivel a házasságkötésük után az USA-ba költöztek. Itt kezdtek el videóművészettel foglalkozni, ill. New York-ban megalapították a Kitchen nevű „elektronikus médiaszínházat”.