Éljen a száműzetés! 

Beszámoló a III. Magyarkúti Művésztelepről

Purhab felhők, vaddisznó csemeték és tíznapos vízözön – lezajlott a Magyarkúti Művésztelep (Magyarkút Art Residency) harmadik évada. A projekt egy 2020-ban, a budapesti Képzőművészeti Egyetem hallgatói által indított, mára nemzetközi tagokkal is bővült, alulról szerveződő alkotótábor a Dunakanyarban, a magyarkúti Home of Art – Erdei Alkotóház területén. A 2023 augusztusában megvalósult művésztelep egy kéthetes, intenzív összművészeti alkotófolyamatból, és egy azt lezáró nyilvános szabadtéri kiállításból, és kétnapos kisfesztiválból állt. A résztvevők között voltak szobrászok, grafikusok, videóművészek, festők és kurátorok, de mozgással és művészetterápiával foglalkozó alkotók is. A projekt célja a szabad, természetközeli, fókuszált alkotómunka, és egy közösségi tudásbázis létrehozása volt.

A művésztelep ötletét három éve, a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő-, szobrász- és művészetelmélet szakos tanulóiként Glauser Lisa szobrászhallgató kezdeményezésére kezdtük el közösen kidolgozni. Az egyetem korlátaitól mentes, önálló, koncentrált alkotómunka alapvetően motiváló volt, a covid okozta lezárások és az ebből adódó műteremhiány pedig még vonzóbbá tették a szabadtéri közös munka gondolatát. Az akkor még csak tíz napos, jóval szűkebb körű, a teremtéstörténetek tematikája köré szervezett természetművészeti alkotótábor alatt a fő célunk az volt, hogy a természethez mélyen kapcsolódva, Magyarkút inspiráló környezetében mindenki egyénileg alkosson (az első művésztelepről bővebben itt lehet olvasni).

Az utóbbi két művésztelepen pedig már nemcsak Képzős hallgatók, hanem a szervezők nemzetközi tanulmányútjain megismert külföldi képzőművészek is részt vettek – mára kiegészültünk olasz, francia, brit, lengyel és litván résztvevőkkel is. Bár az egyéni munka azóta is elsődleges, a közösségre, a koprodukciókra is igyekszünk minél nagyobb hangsúlyt fektetni: lehetőséget teremteni a tudásmegosztásra, és csoportként is fejlődni – ettől vezérelve idén a szimbiózis hívószóra alkottunk.

Érdekes tapasztalat, hogy mit tud tenni az emberrel ez a hely. Mindannyian éreztük a természetbe való kivonulás gyógyító, lecsendesítő hatását: az erdőkkel körülvett, csendes tanya a dombtetőn, távol mindennemű nyüzsgéstől és a megszokott városi rohanástól, ahol ha kettőt lépünk, egy kis forrás, patak csordogál, ahol egy szivárvány látványa napokig téma lehet, ahol minden naplemente szívfájdítóan gyönyörű.

Ahol a tervezett kiállításmegnyitó időpontját az alakítja, hogy mikor süt úgy a nap, ahogy kell. Ahol a szinte nemlétező internetes lefedettségért és térerőért a kisterasz egy bizonyos pontjára kell menni, de talán könnyebb nemes egyszerűséggel elvágni magunkat a világtól. Ahol van tere az elvonulásnak, az egyedüllétnek, de mindenki azonnal kapható mindennemű segítségre vagy közösségi programra is. Ahol felkelés után valamihez hozzá kell látni, hogy az önellátó közösségi lét valóban működjön, és ahol minden valamiféle összefogás eredménye: hogy enni tudjunk, hogy el legyen mosogatva, hogy meglegyen minden alapanyag a főzéshez, hogy a szomszédok nyugalma végett hangszigetelve legyen a belső tér, hogy legyen elég vas, nemez, fa, homok az alkotóknak, hogy a tábort végigkísérő folyamatos esőzés ne okozzon nagy károkat – és, nem mellesleg, hogy a művésztelepet záró kiállításra és fesztiválra minden időben felépüljön. 

A két hét alatt valóban létrejött egy olyan mértékben helyhez és egymáshoz kötött, figyelmes, ragaszkodó, organikusan működő közösségi lét, hogy gyakran úgy éreztük, az életünk múlik rajta. Ha egy-egy napra vissza kellett térnünk Budapestre – mintha a vesztünkbe készültünk volna, olyan fájdalommal és értetlenséggel szakadtunk ki természetessé vált élőhelyünkből. Módosult a jelenlét, a percepció, a lelkiállapot, pusztán az ott-lét is szinte műalkotássá vált: aurát növesztettünk.

Bármennyire is őszinte és ambiciózus a kezdeményezés, sok kérdőjel és rendezetlen ügy övezi ezt a már hároméves, de még mindig gyerekcipőben járó projektet. Egy határozottan klasszikus és a művészet intézményes keretének konvencióival terhelt művészetoktatásban résztvevő fiatalok csoportja kivonul a térerőmentes, vaddisznókkal hintett anyatermészetbe, hogy az intézményi-strukturális korlátokat átmenetileg levetkőzze, és csakis az alkotás öröméért alkosson. Valójában azonban nehéz szabadulni a ránk ragadt tanoktól.

Lehetünk egyszerre legitim képzőművészek és mégis minden konvenciótól elhatároltak? Hogyan installáljuk a természetben a tárgyainkat anélkül, hogy alternatív white cube-ot csinálnánk belőle? Hogyan dolgozzunk úgy a természetben, hogy ne használjuk ki azt? Mit akarunk elvetni és mit akarunk megtartani a képzőművészeti alkotások bemutatásának szokásrendszeréből? Érvényes-e ma a l’art pour l’art, az önmagáért történő alkotás? Az e kérdéseken való meditálás helyét azonban, ha nem is szándékosan, de egyértelműen a művésztelepet lezáró, első ízben megrendezett Magyarkút Art Residency Művészeti Fesztivál előkészületei vették át.

És bár a tíz napig tartó esőzés sem könnyítette meg a szabadtéren dolgozó művészek helyzetét, a résztvevők sikeresen vették az akadályokat, és a Symbiosis című kiállítás felépült és meg is nyílt augusztus 11-én, pénteken. A szabadtéri tárlaton meglepetésként bukkantak elő a fák közül az egyes műalkotások. Egy bokor alól fa-krokodil kukucskál, az erdőben amfiteátrumba botlunk, mely lépcsőin helyet foglalva harsány hahotázást hallunk az erdőből – és nem álljuk meg, hogy mi is vele nevessünk. Találkozhattunk az ágak közé feszített, növényekkel festett lepedő-szellemekkel és szellemként lobogó lepedő-festményekkel. Láttunk a tavalyi művésztelep erdőben hagyott romjainak emléket állító olajképeket, majd végigjárva a jelenre jobban koncentráló, a környéket körbejáró pasztell panoráma-ösvényt.

Végül egy indákból font erdei kuckóhoz értünk, amit a hangyák már az első nap birtokba vettek. A fák törzsére vibráló szín-kapuk költöztek, ágaikat fa-karók sora támogatta. Egy síró függönöny átléphettünk a naplementébe; láttuk, ahogy csapdába csalják a fényt a méhviasz-papírra ragadt méhviasz-legyek; de a nap felé nyúltak egy magasba emelt vászon összefércelt olaj-kezei is. Közös étkezéseinkről a főzések után maradt szemétből eszkábált lepedő, és egy tányér nélküli vacsora közben terítőként használt, óriás papírtekercs emlékeztek meg, s az út végén egy valódi, téglákból rakott, díszes kemence is helyet kapott, mely bár idén még nem készült el teljesen, de a jövőben fontos szerepe lesz.

A művek, bár a résztvevők többsége előzetes koncepcióval érkezett, még az utolsó pillanatokban is változtak, keresték a helyüket. Alakulásukban kulcsszerepe volt a természet által kijelölt és az alkotó által kiválasztott helyszíneknek, de főleg az időnek, a véletlennek és a kiszámíthatatlanságnak, ami valóban a természet sajátja. Mindezt gyönyörűen összefoglalta Czakó Anita Curiosity of Being című, hipnotikus erejű táncperformansza, amellyel megnyílt a kiállítás. A Magyarkúti Művésztelep valóban a felhőtlen, szabad alkotás, de még inkább a létezés örömét ünnepelte – s terv szerint így teszi ezt jövőre is.

A III. Magyarkút Art Residency (2023. 07. 31. – 08. 11.) és Művészeti Fesztivál (08. 11. – 08. 13.) szervezői Glauser Lisa Arnika, Kautzky Sára, Leonard Lehmann (DE) és Menyhért Juci voltak.

A művésztelepet lezáró és a fesztivált elindító Symbiosis kiállításmegnyitó 2023. 08. 11-én valósult meg. A kiállítást megnyitotta Menyhért Juci, performansszal közreműködött Czakó Anita, illetve Guglielmo D’Ugo, Luca Falessi és Ilaria Maciocci.

Résztvevők: Bárdi Dominik, Bredár Bora, Ewelinka Dochan (UK), Guglielmo D’Ugo (IT), Karina Dvožeckytė (LT), Luca Falessi (IT), Julia Fiutowska (PL), Lanuery Tom, Elia Latini (IT), Ladányi András, Laczkó Dani, Lengyel Viola, Ilaria Maciocci (IT), Martincsák Kata, Orbán Tekla, Szalka Sára Villő, Szeli Kamilla, Teleki Emma, Tonté Dominik.

A Művészeti Fesztivál zenei fellépői: Okos Viola, Dohányhangú Széplány, Őri-Kiss Botond, Hegymegett, Robert Holz (DE), Martonszabo, Ada Unn (FR), HÉBA, Csereszkorobár, Slight Right (DE), Cem Orlow (DE), Merker Vera, Leonard Lehmann (DE), Boró.

A Magyarkút Art Residency egy önerőből építkező kezdeményezés. Amennyiben tetszik a munkájuk, itt van lehetőség támogatni a projektet. A művésztelep sorsát a Facebookon és az Instagramon is követhetitek.