Révbe ért emancipáció

Beszámoló a 2023-as Év Festménye-díj eredményhirdetéséről

A Festmény – VÚB Alapítványi Díj (Maľba – Cena Nadácie VÚB) a harmincöt év alatti szlovákiai művészek festészeti alkotásait díjazza évente, immár 2006 óta. Az évente változó nemzetközi zsűri a művészek által pályázott festményekből választ ki húsz döntős alkotást, majd ezek közül az első három helyezettet. A dobogósok nemcsak grandiózus pénzjutalomban részesülnek, de az első három helyezett festmény a VÚB Alapítvány által épített kortárs képzőművészeti gyűjtemény részévé válik.

Idén a zsűri tagja volt Michal Novotný (Csehország) kurátor és műkritikus, Ivana Moncoľová (Szlovákia) művészettörténész, kritikus, teoretikus és kurátor, Hana Ostan Ožbolt (Ausztria-Szlovénia) művészettörténész, független kurátor és pedagógus, illetve Jaime Valero (Spanyolország) festő és vizuális művész.

A döntőbe jutott húsz festmény többsége a figuralitás felé hajlott, elvétve bukkant fel pár tisztán absztrakt munka a pozsonyi Nedbalka Galéria falain, ahol a döntősök képeit 2023. október 22-ig ingyenesen tekinthetik meg a látogatók. Bár a figuratív darabokhoz a közönség mindig könnyebben tud kapcsolódni, nekem volt némi hiányérzetem a felhozatal láttán: szerettem volna eltérőbb műveket látni, tehát egy olyan válogatást, ami jobban lefedné a kortárs szcéna sokszínűségét. A döntős művekből összeállított kiállítás bár nem akar több lenni mint lehetőség, hogy megtekintsük a döntőbe jutott műveket, a térbeli elrendezés nem sikerült a legelőnyösebben: bár Juraj Ďuriš The Flood (Az áradás) című képe csak a díjátadó erejéig került a hangosítópult mögé, Kristína Kandriková Posledné lúče (Utolsó napsugarak) nevet viselő alkotását a megnyitó után is kitakarja majd egy térben álló oszlop. 

Amint azt a verseny idei döntőjébe jutott művek mutatják, a zsűri szíve talán a figurális alkotások felé húzott, ezt némileg kiegyenlítette a különdíjként átadott negyedik díj, amit Zuzana Badinková I-50 című festménye nyert el. Ezzel jelezvén, hogy az absztrakt alkotásnak nem csak a hagyománya értékes, de a jövője is. Badinková alkotási folyamatának részeként az agyi aktivitást vizsgálta a mágneses rezonancia angiográfia (MRA) diagnosztikai módszerével. Ezeket az adatokat ültette át festményébe, amelyben a szín-kompozíció kapcsolatát kutatja. Badinková monochróm kompozícióját a kék különböző árnyalatai szabdalják fel több részre, ami az 1960-1970-es évek amerikai minimalista műveit idézi.

A verseny harmadik helyét az először nevező Alexandra Hrehová nyerte a Miss Slovakia Treasure (Miss Szlovákia Kincs) című művével. A 2022-ben a besztercebányai Művészeti Akadémián (Akadémia umení v Banskej Bystrici) diplomázott művész képe első ránézésre is kitűnik a térből. A már-már nemzeti hősnek tetsző női alak népviseletben, gabonával a kezében áll a beazonosíthatatlan táj előtt. Van pár dolog, ami azonban ellentmond a nemzeti hős tipikus attribútumainak: például, hogy egy nőt látunk, akin ráadásul egy piros-rózsaszín csuklya van, és cigarettát szív. Hrehová művészetében visszatérő elemként tűnnek fel a nemi sztereotípiák és saját identitásának vizsgálata, a csuklya pedig gyakran ismétlődő elem munkáiban. A művész „Miss Szlovákiának” ugyan tradicionális nemzeti megjelenést ad a népviselettel, azonban közelebbről megvizsgálva a művész arcképét fedezhetjük fel.

A második helyre a zsűri Michaela Šuranská Research on Shining Stones II. (Fénylő kövek kutatása II.) című képét választotta. Šuranská művészetében a tájat vizsgálja, annak az emberrel való viszonyát, alakulását. Gyakran foglalkozik a Tim Ingold szociálantropológus által használt taskscape jelenséggel, amely a tájra úgy tekint, mint valamire, ami állandóan változik, nem pedig statikus vagy megváltoztathatatlan. A Research on Shining Stones II. című munkájában a 9-10. századi Tlmače-i erődöt és az azt ölelő tájat dolgozza fel, amely a kiállítási katalógus szerint akkor kezdett el pusztulni, mikor az 1970-es években kertészeti területté alakították át. Az erőd egyébként tökéletes példája a taskscape jelenségnek, hiszen az elmúlt évszázadokban újabbnál újabb arcaiban mutatkozott meg a lakosok számára, akik nem csak nézőként voltak szemtanúi a terület változásának, de maguk is alakították azt. Šuranská a helyi kazángyártó üzemből származó pamutszövetet használt a festmény alapjaként, így a kép nem csak témájában, de anyagában is azonosul a tárgyával.

Az idei Év Festménye-díj első díját Dominika Kováčiková nyerte el az Inštinkt prežitia (Túlélési ösztön) címet viselő festményével, amely a Holky rohypnolky (női prostituáltakra használt cseh kifejezés – szerk.) című sorozatának a része. Kováčiková műveiben bátran nyúl a szexuális visszaélés, az ebből fakadó traumák, vagy az önbántalmazás témáihoz. Az Inštinkt prežitia is ezen művei közé tartozik. A festmény két arc nélküli fiatal lányt ábrázol egy mezőn ülve. Első ránézésre a régi animációk női szereplőit juttatta eszembe, akik arc, tehát kidolgozott karakter nélkül tulajdonképpen nem voltak hatással a történet alakulására. Általában annyi volt a feladatuk, hogy egy másik karaktert segítsenek vagy kiszolgáljanak. 

Ám a képet közelebbről szemlélve olyan részletek rajzolódnak ki, mint a gyermekies alsónemű, a fonott hajban feltűnő masni, egy kereszt-medál, sebtapaszos ujjak, és egy kés: mindezek nem a fent említett, arctalan karakterre emlékeztetnek. Az arcnélküliség tehát nem feltétlenül a személyiség hiányát jelenti itt. Azt is indikálhatja, hogy ez a két fiatal lány tulajdonképpen bárki lehet. Kováčiková sorozatának címe kapcsán a kislányos küllem újabb értelmezést is nyer, hiszen a pornókultúrában olyannyira népszerű szűzies megjelenés köszön vissza belőle. Ugyanakkor a “túlélési ösztön” az egyetlen, ami megvédheti a fiatal lányokat az abúzustól.

Az idei verseny fő tanulsága talán az lehet, hogy a női témák és szempontok kezdenek elég fontossá válni ahhoz, hogy teret kapjanak a képzőművészetben, sőt, elismerést nyerjenek. Figyelemreméltó, hogy ennek köszönhetően a VÚB Alapítvány által épülő kortárs képzőművészeti gyűjtemény talán inkluzívabb lesz a nemi elosztást illetően. A díjátadó eseménytől mégis ambivalens érzéseim támadtak. Szép gesztusnak tartom, hogy pénzügyileg is támogatják a fiatal alkotók munkáját, ugyanakkor Jozef Kausichtól, a VÚB Bank vezérigazgatójától a díjátadón az hangzott el, miszerint az elnyerhető pénzösszeg arra szolgál, hogy motiválja a művészeket az alkotásra, a díjra való nevezésre. Bár biztos vagyok benne, hogy Kausich jól akarta érteni, amit mondott, de ettől függetlenül is fontosabb kéne, hogy legyen az alkotni vágyás, mint a több ezer euró, amit a díj magával hozhat.

A 2023-as díj döntőjébe a dunaszerdahelyi származású Tóth Helen is bejutott; a döntősök teljes listája itt olvasható.

Fotók: a Nadácia VÚB jóvoltából