Ablak a közép-európai modernizmusra

A Courtauld Intézet művészettörténeti olvasókönyvéről

A Londoni Egyetem kötelekében működő, 1932-ben alapított Courtauld Intézet – amely a brit művészettörténeti kutatóhálózat egyik legfontosabb központja – 2019-ben publikálta online művészettörténeti olvasókönyvét, amely az 1918 es 1956 közötti kelet-közép-európai modernizmussal foglalkozik. A cím (A Reader In East-Central European Modernism 1918-1956; Olvasókönyv a kelet-közép-európai modernizmusról 1918-1956) egy vitatható földrajzi meghatározásra utal, ugyanis a kötet tanulmányai csak a lengyel, szlovák, magyar és cseh művészettel foglalkoznak, a régió többi országát nem fedik le. E négy országra a nemzetközi sajtóban és szakirodalomban is egyre inkább Közép-Európaként hivatkoznak, ugyanakkor hidegháborús hagyományként a Kelet-Európa megnevezés is tartja magát. 

A kötetet a térség művészetének három, nemzetközi színterén meghatározó kutatója, Hock Beáta, Klara Kemp-Welch és Jonathan Owen szerkesztette. Az olvasókönyv igen terjedelmes, 432 oldal hosszú, és összesen 27 tanulmányt tartalmaz. A szerkesztők külön odafigyeltek a didaktikai szempontra, ezért minden tanulmány elején bevezetés található, amely először a szerzőt, majd magát a tanulmányt mutatja be röviden. Mindez megkönnyíti a tájékozódást az egyes országok kortárs művészettörténészeit nem ismerő olvasók számára is.

Ennek a pedagógiai kísérletből kinőtt kötetnek az összeállítását a gyakorlati művészettörténeti oktatás igényei, vagyis az angol nyelven hozzáférhető tanulmányok korlátozott száma tette szükségessé, amint erre a bevezető szöveg is utal. A munka során meghatározó erővel bírt a szerkesztők nyelvi és kulturális háttere: a magyar születésű, ám Németországban és Nagy-Britanniában dolgozó Hock Beáta magyar tanulmányokat válogatott; a brit, de lengyelül is értő Klara Kemp-Welch lengyel tanulmányokat hozott; míg a szerkesztői trió harmadik tagja, a brit, ugyanakkor cseh és szlovák nyelveket is ismerő Jonathan Owen-nek a cseh és szlovák tanulmányokat köszönhetjük. 

A szerkesztők igyekeztek egyenlő figyelmet fordítani mind a négy országra, e szándék különösen tetten érhető a Csehország mellett sokszor háttérbe szoruló Szlovákia esetében. Szlovákia művészeti szerepének és önálló arculatának kiemelésére már Maja és Reuben Fowkes is figyelmet fordítottak a Thames&Hudson kiadó gondozásában 2020-ban megjelent összefoglaló munkájukban (Central and Eastern European Art Since 1950; Közép-és kelet-európai művészet 1950 óta).

A tanulmányok kiválasztásában a tematikai szempont is meghatározó szerepet kapott. A főbb kategóriákat a szerkesztők már a bevezető fejezetben kiemelik. A kötetben szerepelnek a modernizmus értelmezéseivel foglalkozó historiográfiai jellegű tanulmányok, ezek egyike Passuth Krisztina tanulmánya (In the Currents of the International Avant-Garde Movements; A nemzetközi avantgárd mozgalmak sodrában), amely a kelet-közép-európai dadaizmust és futurizmust, valamint a De Stijl hatását mutatja be, nagy hangsúlyt fektetve Kassák Lajosra és Huszár Vilmosra. A másik történeti tanulmány Marie Rakušanová, a prágai Károly Egyetemen oktató cseh művészettörténész tanulmánya (Is the Cubism that is Czech Also Universal? Czech Art Theory (1921–1958) and Cubism as a Cultural and Transcultural Phenomenon; A kubizmus ami cseh, univerzális is egyben? A cseh művészetelmélet (1921-1958) és a kubizmus mint kulturális és transzkulturális jelenség), amely kritikai szemszögből vizsgálja a cseh és az egyetemes kubizmust. Továbbá a lengyel avantgárdot elemzi historiográfiai igénnyel Andrzej Turowski tanulmánya (Parasitism; Parazitizmus). 

Tematikailag fontos egységet kepéznek az egyes absztrakciókkal és realizmusokkal foglalkozó tanulmányok, például a két magyar iskolával foglalkozó fejezetek. Ezen tanulmányok egyike P. Szűcs Julianna írása, amely az olasz novecento által befolyásolt Római Iskolát mutatja be (A ‘Modern’ Official Art: The School of Rome; Egy „modern” hivatalos művészet: A Római Iskola), amelynek története a két világháború közötti magyar művészettörténet egyik kevéssé ismert, ámde fontos fejezete. A korszak ismert és elismert, egyben igen befolyásos művészettörténésze, Gerevich Tibor bábáskodása mellett kialakult, Rómában tanuló magyar művészcsoport fontos láncszem a korabeli olasz és magyar művészet között. 

Egy másik, szintén az absztrakcióra összpontosító, nemzetközi szinten is ismert magyar művészcsoportot, az Európai Iskolát mutatja be György Péter és Pataki Gábor közös tanulmánya (The European School and the Group of Abstract Artists; Az Európai Iskola és az absztrakt művészek csoportja). E tanulmány valójában két szöveget tartalmaz. Míg az első (Between the Ramparts: The Critical Reception of the European School and the Gallery of the Four Directions; Sáncok között: Az Európai Iskola kritikai recepciója, és a Galéria a Négy Világtájhoz) az Európai Iskolát, és a művészcsoporttal kapcsolatos sajtóvitákat mutatja be, addig a másik (Broken Dolls: Central-European Parallels and Connections; Összetört babák: Közép-európai párhuzamok és kapcsolatok) elhelyezi a csoportosulást a regionális művészet térképén, kitérve annak nemzetközi kapcsolataira is.

A kötetben a nemi szerepek kérdéséhez kapcsolódó tematikus tanulmányok is helyet kaptak, ezek egyike a cseh Martina Pachmanová szövege (The Poverty of the Matriarchal Ornament and the Gleam of the Civilised Woman; A matriarchális ornamentika szegénysége és a civilizált nő ragyogása), amely a húszas évek ornamentalitással és dekorativizmussal kapcsolatos cseh vitáit vizsgálja, bemutatva, hogy a korszak modernista teoretikusai által elítélt ornamentalizmust egyrészt hozzákapcsolták a nőkhöz, ugyanakkor, ezzel egyidejűleg egy ellentmondásos emancipációs igény is megjelent. Vagyis, a vizsgált modernista szerzők egyfelől modernizálni akarták a női életvitelt és ízlést, azonban a nő szerepét továbbra is kizárólag a háztartásban képzeltek el, ezáltal egy lényegében ambivalens, külsőségek tekintetében lezajló, ámde a nemi szerepek szintjén elmaradó emancipációt sürgettek. 

A másik tanulmány Cserba Júlia írása (The Hungarian Prinner; A magyar Prinner) a nemváltó Anton/Anna Prinnerről. A Prinner Anna néven világra jött sokoldalú művész magyarországi tanulmányait követően a húszas évek végétől Párizsban élt es alkotott, ekkor már a Prinner Anton nevet használva, és magára homoszexuális férfiként hivatkozva. A szöveg az ő életét és művészetét mutatja be. Prinner hosszú pályája során több stílusban is alkotott, először a konstruktivista absztrakció igézetében, később a figurális szobrászat terén.

A kötet szerkesztői külön tematikai egységként jelölték ki az egyes művészeti intézményekkel, mint például az iskolákkal, múzeumokkal vagy kiállítási pavilonokkal foglalkozó fejezeteket. Ilyen például Lucie Zadražilová és Milan Pech tanulmánya (Two Important Czech Institutions, 1938-1948; Két fontos cseh intézmény 1938-1948), amely a Képzőművészek Mánes Egyesületének, valamint a prágai Dekoratív Művészetek Múzeumának 1938 és 1948 közötti működését mutatja be. Intézményközpontú tanulmány Bódi Kinga írása is, amely a Velencei Biennálé magyar kiállításait tekinti át az 1928 és 1948 közötti időszakban.

A kötet következő részében olyan írások szerepelnek, melyek túllépnek a képzőművészet határain, és foglalkoznak például a film- és fotóművészettel, illetve a tipográfiával is. Tomáš Pospiszyl tanulmányában (Film Montage and the Principle of Montage in Non-Cinematic Media. A Case Study: The Early Collages of Jiří Kolář; Filmmontázs és a montázs elve a nem mozgóképi médiában. Esettanulmány: Jiří Kolář korai kollázsai) például a film Jiří Kolář cseh alkotóra gyakorolt hatásával foglalkozik. További érdekes példa Kusler Ágnes és Szeredi Merse Pál tanulmánya (Fade-ins: The Art of Gyula Derkovits and Interwar Hungarian Social Photography; Áttűnések: Derkovits Gyula művészete és a két világháború közötti magyar szociofotográfia), amely Derkovits Gyula festészetét hasonlítja össze kortársainak szociofotóival, számos értékes megállapításra jutva. Például Derkovits ismert festménye (Halas csendélet, 1928) és annak fotográfiai párhuzamai alapján kimutatják, hogy több véletlen, ámde erőteljes tematikai és kompozicionális hasonlóság volt a festmény és a velük egyidőben készített fotók között.

Az olvasókönyvben több fejezet foglalkozik szlovák művészekkel és intézményekkel. A Szlovák Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatóintézetének kutatója, Zuzana Bartošová tanulmányában (Palimpsest – A Possible Language for Interpreting Twentieth-Century Art History. As Illustrated by Košice Art of the 1920s; Palimpszeszt – A huszadik századi művészettörténet értelmezésének lehetséges nyelve. Az 1920-as évek kassai művészete által illusztrálva) a húszas évek többnemzetiségű Kassájának művészeti életével foglalkozik, nagy hangsúlyt fektetve a Kelet-Szlovákiai Múzeumot vezető Josef Polák művészetszervezői munkásságának bemutatására. Bartošová tanulmánya hiánypótló, mivel a korszak magyar alkotóival is foglalkozik, Kassát egy multietnikus városként mutatva be. Részletesen ismerteti a városban működő szlovák művészek magyar művészeti és kulturális kapcsolódási pontjait is. 

Az olvasókönyv következő, szlovák vonatkozású tanulmánya Ľudovít Fullával, a modern szlovák művészet meghatározó alkotójával foglalkozik. A Szlovák Nemzeti Galéria kurátora, Katarína Bajcurová írásában áttekinti Fulla munkásságát a két világháború közötti időszakban. Részletesen bemutatja a művésznek a korabeli áramlatok, például a kubizmus, a konstruktivizmus által inspirált időszakait, valamint kitér a harmincas évekre is, amikor a népművészet és a középkori művészet gyakorolt rá döntő hatást.

A Modernism and the School of Arts and Crafts in Bratislava (A modernizmus és a pozsonyi Iparművészeti Iskola) című fejezet a két világháború közötti Csehszlovákia egyik legfontosabb intézményével foglalkozik. A szerző, Iva Mojžišová tanulmányában bemutatja az intézmény létrejöttének körülményeit, kiemelve, hogy az iskola inkább gazdasági, mintsem kulturális okok miatt jött létre. A számos képzési programot kínáló intézmény megalapításának egyik fő célja a szlovák ipar modernizálása és a termelés fokozása volt. A szövegből megismerhetjük az intézmény különböző tanszékeit, amelyek a festészettől kezdve a famegmunkálásig számos területet lefedtek. A szöveg legizgalmasabb része, amikor a szerző az Iparművészeti Iskola maga korában formabontó oktatási módszereit tekinti át.

A From the Grotesque to the Tragic (A groteszktől a tragikumig)  című fejezet a 20. század talán egyik legtragikusabb sorsú szlovák festőjével, Cyprián Majerníkkel foglalkozik, aki pályafutása jelentős részét Prágában töltötte. A pozsonyi Városi Galéria kurátoraként dolgozó szerző, Kiss-Szemán Zsófia a részletek iránti nagyfokú érzékenységgel mutatja be Majerník termékeny pályafutásának különböző szakaszait, köztük a festő kezdeti, posztimpresszionizmus által befolyásolt időszakát, majd pedig későbbi szürrealista korszakát, melyet mar áthatott a kortárs politikai események, például a spanyol polgárháború miatti aggodalom. A harmincas évektől Majerník fontos témájává vált a cirkusz és a színház: képein a szenvedők iránti együttérzése is kifejezésre jutott. Kiss-Szemán hosszan kitér a festő egyik késői témájára, Don Quijotera, akiben a művész vélhetően önmagát látta. A hányattatott sorsú Majerník számára könnyű volt az azonosulás e karakterrel, aki hozzá hasonlóan vándorolva kutatott az igazság és boldogság után.

A kötet utolsó szlovák vonatkozású tanulmánya (The Embodiment of Communist Utopia: Socialist Realism in Slovakia, 1948-1956; A kommunista utópia megtestesülése: A szocialista realizmus Szlovákiában, 1948-1956) a szlovák szocreál művészet kialakulásának, majd fokozatos háttérbe szorulásának ívét mutatja be. Zora Rusinová részletesen felvázolja ezen irányzat szlovákiai kialakulásának politikai és kultúrpolitikai hátterét, valamint az ehhez vezető szovjet ideológiai nyomást. Ismerteti továbbá a szlovák szocreál művészet ikonográfiáját és preferált témait, emellett kitér a korszakban háttérbe szoruló csendélet- és tájképfestészetre is. A szerző végül rövid összegzésben ismerteti azon alkotókat, akik többé-kevésbé követték a szocreál szabályait, például Maria Medveckát, Ctibor Belánt, Ladislav Gudernát. 

Összességében a Courtauld Intézet olvasókönyve egy hiánypótló mű, melynek  tanulmányait jó érzékkel válogatták össze, így a végeredmény egy sokszínű és alapos regionális áttekintés lett, amely képet ad a régió modernista művészetéről. Ugyanakkor a kötet nemcsak a londoni művészettörténész hallgatók oktatásának hasznos segédkönyve, hanem a közép-kelet-európai országok felsőfokú művészettörténeti oktatásában is kiválóan használható, mivel számos, alapvető fontosságú tanulmányt tesz hozzáférhetővé. A kötet további, hatalmas előnye, hogy az Intézet holnapjáról térítésmentesen letölthető.

Hock Beáta, Klara Kemp-Welch, Jonathan Owen szerk: A Reader In East-Central European Modernism 1918-1956, The Courtauld Institute of Art, London, 2019