Lázadás korunk simasága ellen

Byung-Chul Han A szép megmentése című kötetéről

A dél-koreai származású, ámde német nyelvterületen alkotó filozófus és esztéta, Byung-Chul Han neve nem ismeretlen a magyar olvasóközönség előtt, mivel A szép megmentése nem az első magyar nyelvre átültetett műve. A munkáit a kilencvenes évek végétől publikáló filozófus pályaképe szokatlan: az eredetileg a Koreai Egyetem kohómérnöki szakán 1982-ben diplomázó, 1959-es születésű Han az akkori Német Szövetségi Köztársaságba utazott továbbtanulni. Filozófiát, valamint irodalmat tanult Freiburg im Breisgauban és Münchenben, végül 1994-ben doktorált Freiburgban, disszertációjának témája Martin Heidegger filozófiája volt. Az ezredfordulótól kezdve oktat különböző felsőoktatási intézményekben, először Bázelben, később Karlsruhéban, 2012-től kezdve pedig a Berlini Művészeti Egyetem filozófiára és kultúratudományra szakosodott professzora.

Több sikeres pályatársához hasonlóan rendkívül termékeny, több területen is otthonosan mozgó szerző. Az El País tavaly ősszel készült interjújában Sergio C. Fanjul újságíró „néha rocksztárfilozófusnak nevezett bestseller-szerző gondolkodónak” nevezte őt. Művei közül magyarul először A kiégés társadalma jelent meg a Typotex kiadónál. Rendszeres magyar recenzense, Dippold Ádám szerint Han ezen munkájában azt állítja, hogy a jelenkori ember a pozitivizmus diktatúrájában, a társadalmi konvenciók miatt előálló hiperaktivitást követően végül a kiégésig jut el. Ugyanezen kiadónál jelent meg második kötete, a Pszichopolitika – A neoliberalizmus és az új hatalomtechnikák is, melynek szintén a kiégés volt a témája, azonban itt Han már a rendszert és az alkalmazott hatalomtechnikákat vizsgálja, bírálva a Big Datát, vagyis a nagyméretű, állandóan változó és strukturálatlan adathalmazok tárolására és feldolgozására vonatkozó technológiákat, valamint ezek egyre terjedő alkalmazását.

Magyar nyelven utoljára a Csillapító társadalom című munkája jelent meg, melynek középpontjában a „modern társadalom fájdalomtól való irtózása” áll. Kevesebb mint két éve, 2020-ban a Ráció Kiadói Kft. is megjelentette a szerző egyik alapművét, A transzparencia társadalmát, melyben a szerző az általa rendszerszintű kényszerként meghatározott transzparenciát bírálja. A felsorolásból kitűnik, hogy Han filozófiai munkássága elsősorban a modern, kapitalista és neoliberális társadalom jelenségeinek filozófiai szempontú vizsgálatára és bírálatára helyezi a hangsúlyt. 

A szép megmentése című munkájának magyar fordítása 2021-ben jelent meg a Typotexnél, ebben a szerző a szép fogalmának kiüresedését vizsgálja, szintén a modernkori, neoliberális, fogyasztásközpontú kapitalista társadalomba ágyazva. A mű strukturálisan és tartalmilag szervesen illeszkedik Han műveinek sorába. Magyar nyelven publikált kötetei változó terjedelmű esszék füzérei vagy sorozatai, melyeket a közös téma fűz egybe. Ezen esszék általában egy jól leírható szerkezetet követnek: a szerző először bemutat egy adott filozófiai vagy esztétikai elméletet a klasszikus vagy modern filozófusoktól, esetleg teoretikusoktól, melyhez gyakrabban német, ritkábban francia szépirodalmi példákat fűz, végezetül pedig a múltbeli elméletet szembeállítja a jelenkori kapitalista, neoliberális állapottal, kimutatva például a szép felfogásának vagy valamely jellemzőjének modern kori változását, egyben bírálva a jelenkor társadalmát. 

A rövid esszékre épülő szerkezet jelentősen segíti az olvashatóságot. Han írásai ugyanis a filozófiai vagy esztétikai előtanulmányokkal nem rendelkező olvasók részéről elmélyült olvasást kívánnak, mivel a szerző nem minden esetben definiálja a szakmai fogalmakat. Ugyanakkor stílusa, szóhasználata egy átlagos filozófiai vagy esztétikai műnél erőteljesebb, mondhatni provokatívabb. Például A szép megmentése huszonharmadik oldalán az önirányító autó és a fallosz szembeállításával szemlélteti a digitális hálózat bekebelező jellegét, melyhez az egyén csupán csatlakoztatva van.

A kötet elsődleges tárgya a szépség modern kori válsága és megmentése. A cím azonban kissé félrevezető, mivel a szerző valójában nem ad javaslatokat a szóban forgó megmentés mikéntjeire, helyette a szépség fogalmának válságát mutatja be tizennégy fejezeten keresztül – vagyis azt, ami mára elveszett –, tizennégy különböző, ámde egymást átfedő megközelítéssel. 

A koreai-svájci-német filozófus művét meghatározzák bizonyos alapvető fogalmak és gondolatok, melyek szinte minden fejezetben visszaköszönnek. Ezekből érdemes felidézni párat a teljesség igénye nélkül. Egyik ilyen alapfogalma a simaság: „A simaság olyasmi, ami pusztán tetszik. Hiányzik belőlé az ellen negativitása” – definiálja Han. Megközelítése szerint a simaság negatív hatással van a szép jelenkori fogalmára, mivel „ma a szépet magát is elsimítják azáltal, hogy minden negativitást, a megrendülés és sérülés minden formáját kiiktatják belőle”. Számára a simaság vizuális példái Jeff Koons szobrai vagy épp a lájkolás jelensége. Szépségfogalmának további fontos eleme a takarás és a leplezés, valamint a rejtőzködés. Ennek kifejtésére egy teljes esszét szán, A leleplezés esztétikája címmel. Jelentős szerep jut továbbá a sérülés és megrendülés fogalmainak is, melyeket Roland Barthes fotográfiaelméletére alapozva vezet be A sérülés esztétikája című fejezetben. Han értékelése szerint a sérülés a tapasztalat része, sérülés nélkül nincs költemény és művészet sem, valamint „a gondolkodást is a sérülés negativitása lobbantja fel”.

Fontos gondolatokat fogalmaz meg A szép ideája című fejezet is, melyben a szép fogalmát a morális térre is kiterjeszti, megállapítva végül, hogy a szépség történetileg addig volt érdekes, ameddig az erkölcsöt és a jellemet is kifejezte. Azonban Han szerint mára a jellem szépségét kiszorította a sexyness, azaz a nemi vonzerő. Szépség és etika kapcsolata A szépség politikája című esszében is visszatér, ahol Elaine Scarry nyomán a szépséget esztétikai tapasztalataként írja le, amikor az egyén visszalép, és teret ad a másiknak. A szépségtapasztalatot azonban mára nem a visszalépés, hanem a nárcisztikus énközpontúság dominálja, így az egyén a fogyasztás tárgyával szemben központi pozíciót vesz fel, megsemmisítve a másikat, a különbözőséget.

Az Elidőzni a szépnél című esszében a szép szemlélődő, idő fölé emelkedő, ünnepszerű természetét emeli ki, szembeállítva mindezt a jelenkorral, amikor a műalkotásokkal piacokon és tőzsdéken kereskednek, ami végső soron a művek kultikus és kiállítási értékének megszűnésével jár, helyükre pedig a spekulációs érték kerül.

Az utolsó esszében, amely a Nemzés a szépben címet viseli, a szépség teremtő erejét emeli ki Platón és Heidegger nyomán. Han szerint a szépség leköt, tartamot létesít, maga a mérték és mértékadás. Végezetül pedig definiálja a szép válságát és megmentését, két mondatban összefoglalva műve fő üzenetét: „Ma annyiban a szépség válságát éljük, amennyiben a szépet a tetszés, a lájk tárgyává, tetszőlegessé és hozzáférhetővé simították. A szépség megmentése annak megmentése, ami leköt.”

Hogyan értékelhető Han műve? Az esszék áttekintése során az olvasónak óhatatlanul az az érzése támad, hogy egyfajta esztétikai hiányleltárt olvas, amely az egykor és most állapotait veti össze. Az elmúlt évezredek filozófiai és irodalmi örökségéből gazdagon merítő érvrendszer pedig megfelelő eszköz arra, hogy Han rádöbbentse olvasóját saját korának kiüresedett szépségeszményére, egy olyan jelenségre, amit mindannyian érzünk, de nem szükségszerűen fogalmazunk meg.

A szép megmentése ajánlható mindazoknak, akik érdeklődnek a társadalomkritikai élű kortárs filozófia és esztétika, illetve a kortárs művészet válságjelei iránt. Olvasásához nem szükséges, de ajánlott Han egyéb műveinek áttekintése is, ugyanis a szerző gondolati rendszere így rajzolódik ki a maga teljességében. Továbbá a kötet kitűnő bevezetés eddigi munkásságába is, mivel tartalmazza és összegzi a szerző korábbi munkáiban előtűnő gondolatokat és teóriákat.

Han művével kapcsolatban egyetlen további, a tartalmi részt nem érintő észrevétel fogalmazható meg. Könyvének egyik sajátossága a filozófiai művekre általánosságban nem jellemző könnyed és érthető stílus, amelyhez erőteljes és tömör megfogalmazások társulnak, amelyek könnyen tűnhetnek hatásvadásznak. Ezen, az olvashatóságot jelentősen megkönnyítő jellemzőkhöz társul az egyes gondolatainak gyakori, szinte már didaktikus ismétlése, aminek köszönhetően az olvasó időnként úgy érezheti, hogy kényelmes bizonyossággal képes előre jelezni Han egyes eszmefuttatásainak végét. Mindezen vonásokra lehet az olvashatóság, a lendület, valamint az érthetőség érdekében meghozott áldozatként is tekinteni.

Byung-Chul Han: A szép megmentése, Typotex, Budapest, 2021