Szilánkos Madonnák a lét pereméről

Fátyol Viola Uncanny Mother című kiállítása a tizenötödik OFF Bratislaván

Az élet továbbadása magában hordozza a halál továbbadásának bizonyosságát. A gyermekének életet adó anya egyszerre éli át az új élet csodáját és a törékeny, magáról gondoskodni nem tudó csecsemő életben tartásával, a saját új és régi identitása egymásnak feszülésével járó szorongást. A női művészek jelentős részénél alkotási témaként is megjelenik az anyává válás intenzív és érzékeny időszaka, ami jó lehetőség arra is, hogy a patriarchális berendezkedés által sokáig tabuként kezelt női megélések társadalmi szintű figyelmet kapjanak.

Fátyol Viola fotográfus – eddig is személyes és emberközpontú – munkásságára is hatással volt gyermekei születése. Az OFF Bratislava fesztivál Satellite programjában megvalósuló Uncanny Mother (Titokzatos anya) című kiállítása az anya-toposzt járja körül. Az esemény azért is fontos, mert a művész utolsó önálló tárlata hét évvel ezelőtt volt. Ez a több éves szünet éppen az anyává válásához köthető, ami nem jelentett szakmai megakadást, hiszen ebben az időszakban is számos csoportos kiállításon szerepelt, többek között a gyermekvállalásra reflektáló új munkáival.

Az idei OFF Bratislava fotó- és újmédia fesztivál hívószava a Persona Incognita volt, hívóképe pedig a maszk, ami a fesztivál plakátján, illetve a maszkot formázó kiállításkísérőn is megjelenik. A koncepció szerint ebben az ősidők óta használt, szimbólummá vált tárgyban összpontosul az ember identitáskeresési és átlényegülési vágya; legyen szó színházi, rituális vagy díszítő funkcióban használt maszkról. Az emberi identitás fő hordozója az arc, melynek elfedése vagy eltorzítása alapvetően határozza meg a viselőjéről alkotott benyomásunkat. Ennek megfelelően az idei kiállításban rengeteg portré műfajú munkát találunk.

Fátyol Viola is egy titokzatos, sejtelmes, ellentmondásokkal teli, identitásában elakadó és megújuló embertípust állít kiállítása középpontjába: az anyát.

„Az anya felébred, még mindenki alszik. (…) Az anya hunyorítva néz az életre, hogy egyben lássa az egészet. (…) Az anya bizonytalan, szorong. Vajon sikerülni fog életben tartani a gyermeket?  Mikor követ el végzetes hibát? Talán már el is követte? Vajon jó anya? (…) Az anya csendben kimegy, még mindenki alszik. Nem cserélné el az életét senkivel.” – Kíméletlenül őszinte, axióma-szerű állításokat és kérdéseket fogalmaz meg az alkotó a kiállítás kísérőszövegében, melyekkel a legtöbb valaha volt anya találkozhatott. (A témával kapcsolatban ajánljuk az Art Magazin anya-művészekkel készített interjúsorozatát, melyben Fátyol Violával is beszélgettek.) A szülés és a kisgyermekes időszak profán és bagatell, szent és misztikus egyszerre. Fátyol Violát is ez az összeférhetetlennek tűnő, mégis természetes kettősség foglalkoztatja legújabb, Pozsonyban látható sorozatában.

A pozsonyi Dom kultúry (Kultúra háza) Tükrös termében rendezett kiállítás egy 2023 óta folyamatosan készülő sorozatba nyújt betekintést. A kulturális központ első emeletén található, minden oldalán üveges, vörös színű fém elemekkel határolt tér önmagában izgalmas, ugyanakkor kihívást jelentett az installálás terén, hiszen nincsenek falai. Így viszont a kiállítás tulajdonképpen már a lépcsőről rátekintve elkezdődik.

A művek egyik csoportját a plafonról lógatott, textilre nyomott kollázsok alkotják, ettől különül el a jobb sarokban, a földön elhelyezett installáció. A felfüggesztett, áttetsző anyagokon monokróm színvilágú, eltorzított anya- és gyermekfigurák rajzolódnak ki különböző fragmentumokból, néhol két, egymás elé helyezett rétegben. Ez az érdekes vizuális hatás az eredeti fotók nyomtatásából, szétnyírásából, kollázsként való újraillesztéséből, majd újradigitalizálásából adódik. „Az élmények újrakollázsolása alapvető módszerem” – vallja egyik interjújában Fátyol. Technikailag ez egyfajta eltávolodásként értelmezhető a klasszikus fotográfiától, tematikailag viszont utal a múltbéli élmények újrakeretezésére, azok meg- és feldolgozására.

A középpontban elhelyezett figura szellemképként torzan, az arc szinte halálfej-szerűen jelenik meg, ráadásul a gyermeket tartó nő hasában tükröződik önmaga portréja, ami fokozza a hátborzongató hatást.  A képek között – nehezen felismerhetően, de – szerepel az Én fiam – Keresztelés című portré átírt változata is. Ez a kép korábban plexi installációban szerepelt a Megújulás című csoportos kiállításon a Pannonhalmi Főapátság galériájában. Izgalmas metareflexió, ahogy a hagyományos Madonna-ábrázolást  lebontja ebben a művében az alkotó.

A sorozat képeiről eszembe jutnak azok a 19. századi, viktoriánus gyermekportrék, melyeken a gyermekeket tartó anyákat sötét színű textillel takarták le. Bizarr képek születtek így, bár ennek nem lélektani, hanem technológiai indoka volt: a hosszú záridőre való tekintettel a mocorgó kisgyerekeket stabilizálták az anyai kezek.

A munkák között helyet kap egy portrépár, melyet ultrahangfelvételekből montázsolt össze az alkotó. A kiállításban egyedül ezen a képen jelennek meg színek, ami szokatlan, hiszen Fátyol eddig főként színes képekkel dolgozott. Ez a füstös, fekete-fehér színvilág viszont utal a vizsgált témára vetülő sötét árnyakra, szorongató gondolatokra, melyek között maga a halál is megjelenik.

A sarokban elhelyezett művek agyagból formált, naiv anyaistennő-szobrokat ábrázolnak, amik minden esetben félreeső helyen bukkannak fel: például egy fűcsomó mellett, vagy egy elhagyott ház tövében. A mű installálásának módja és elhelyezkedése is a mellőzöttség érzését erősíti, amely nőként és anyaként egyaránt tapasztalható. A néző kezdetben felülről tekint rá, majd le kell hajolnia, vagy guggolnia ahhoz, hogy értelmezni tudja a plexi-lapokra nyomtatott, áttetsző fotókat.

Fátyol önálló kiállítása mellett az OFF Academy zsűrijének is tagja volt, illetve doktori kutatásához kapcsolódó, 2016-ban Capa-Nagydíjat nyert Ha van szíved, neked is fáj, amit velem tettél című fotókönyvét is bemutatta a fesztivál keretében.

Az idei OFF Bratislaván különösen hangsúlyos és sikeres volt a magyarországi művészek jelenléte: a kurátori főkiállításban szerepelt Martinkó Márk We All Have Infinitive Rainbows Inside című munkája (kurátor: Török Tünde), melyen állati bőrre nyomtatva jelenik meg önmaga, a családja, illetve barátai scannelt bőrfelületeinek képe a technológiai hibákat jelző jellegzetes színes csíkokkal. Az organikus, lebegő testekként megjelenő digitális fotómontázsok az emberi test digitalizálódását, a virtuális és valódi világ egymásba vegyülését prezentálják.

Továbbá, az OFF Academy kiállítás idei győztese Tóth-Heyn Áron, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotó alapszakos hallgatója lett, a magyarországi migrációs politikára reflektáló, Us, living on the crust című munkájával (konzulens: Gellér Judit). A pályakezdő alkotó többek között a szerb-magyar határon, sajátos technikával készített fotóit, illetve szatellit képeket mutat be saját fejlesztésű installációs technikával. A látogatók egy fekete függönnyel elsötétített részben, átalakított LCD kijelzőkön tekinthetik meg a holografikus effekttel játszó, folyamatosan változó fotóinstallációkat, melyek a határok megfoghatatlanságára és törékenységére rezonálnak. 

Fotók: a művész jóvoltából

A 14. OFF Bratislaváról itt írtunk.

Fátyol Viola: Uncanny Mother (Titokzatos anya), Dom kultúry, Pozsony, 2024.11.11 – 2024.11.25.

OFF Bratislava (kurátorok: Dušan Kochol, Kamila Musilová), OD Prior (Prior Bevásárlóközpont), Pozsony, 2024.11.08. – 2024.11.22.