A tomboló némaság grafitszürke hangjai

Dan Beudean függőségreprezentációinak fájdalmas feloldozása

A művészet olykor az eszképizmus eszköze, amely segít elmenekülni a zord valóság elől, olykor ellazít és kikapcsol, léleksimogatóan és könnyeden. Személy szerint jobban szeretem azt a művészetet, amely elgondolkodtat, felkavar, megsebez, amely sztereotípiákat rombol le és tabutémákat boncolgat, amely merészen ad hangot az elnémítottaknak vagy a hangtalanul szenvedőknek. Véleményem szerint a kortárs művészet ars poeticája sok esetben túlmutat az esztétikai élvezeten, és a bátor társadalmi szerepvállalás jellemzi. Ilyenek Dan Beudean izgalmas ceruzarajzai is, melyek a különböző függőségeket tematizálják. Ez a témaválasztás azért is nagyon merész és fontos kezdeményezés, mivel annak ellenére, hogy a függőség alattomos módon, rizómaszerűen hálózza be a teljes társadalmat, a művészetekben még mindig alulreprezentált témának számít. A művésznek e problémafelvetésre reflektáló alkotásait a kolozsvári Zina Gallery-ben lehet megtekinteni 2023. november 17. és 2024. január 13. között. 

Dan Beudean, aki Kolozsváron él és alkot, leginkább ceruzarajzairól ismert, melyek nemzetközi szintű megbecsülésben részesülnek. 2010-ben munkáinak a New York-i Slag Gallery adott otthont, majd 2013-ban Bécsben állított ki a Strabag Artaward International jóvoltából, illetve egy párizsi csoportos kiállításra is eljutott, ahova a feltörekvő kortárs művészeket támogató kiállítótér, a L’Espace Culturel Louis Vuitton válogatta be munkáit. The Hunter című alkotását a Bucharest Biennale keretein belül állították ki 2014-ben.

Munkáiban izgalmas átmeneteket képez humán és non-humán, emberi és állati vonások és viselkedésminták között. A gyakran szürrealista jellegű rajzok sajátos hibridlényeket teremtenek: a művész szimbólumhasználata rávilágít az emberi faj állatias mivoltára, melyet nem mindig lehet tudatosan uralni. Ez a hibridizált perspektíva legújabb kiállításának címében is visszaköszön: Doctor OuchItHurts opens a hospital that cures any sickness from any animal (Dr. AuDeFáj nyit egy kórházat, amely bármely betegségből kigyógyít bármilyen állatot). 

A kiállítótér kialakítása is izgalmasan játszik rá a témára. A bejáratnál található logószerű állati motívum (ami a régi neonreklámokra emlékeztet) szintén egy mitikus hibridlényt ábrázol, mely két fejével két különböző irányba tekint. Mindez a függőségben szenvedők mentális megosztottságára, ambivalenciájára is utalhat. Az egymásba nyíló termekben érdekes összhatást nyújt a sötét terek és a neonszerű fények kettőssége. Az erőteljes, piros fények izgalmasan keretezik a ceruzarajzokat, kontrasztot képezve azok grafitszürkeségével. Ugyanakkor a színválasztás utalhat a függőségek kettős jellegére is, hiszen a vörös egyszerre vonzza a tekintetet és figyelmeztet a várható veszélyre.

A kurátori szövegben megadott cikk- és versrészlet fontos támpontot nyújtott számomra Beudean munkáinak árnyaltabb értelmezéséhez, ugyanis a cím és a rajzok is intermediális párbeszédet folytatnak Korney Chukovsky-nak, a századforduló jelentős orosz gyermekirodalmi szerzőjének Aybolit című verseskötetével, melynek főhőse Doktor Aybolit, angolra fordítva OuchItHurts (AuDeFáj). A kötet egyik versében a lírai beszélő azon aggódik, mi történik majd a beteg vadállataival, ha ő eltéved az úton. A vadállatok, zabolátlanságukból és kontrollálhatatlanságukból fakadóan értelmezhetők a függőségek metaforáiként is. Egy másik strófában a hegymászással járó felemelkedés-alábukás tapasztalatpárja követhető végig, ami szintén az addikció által előidézett hullámhegyek és hullámvölgyek fluktuáló kilengését ragadja meg. A teljes vers hangulatára jellemző az állandó mentális bizonytalanság, illetve az ellehetetlenülés félelme, melyek szintén a függőségben szenvedők által nap mint nap megélt érzelmek poklát hozzák közelebb az olvasókhoz. 

Emellett Beudean alkotásai Vincent Kearney ír újságíró 2021-ben megjelent, szintén az addikció témájában írt cikkét is megidézik. A szöveg egy szerencsejáték-függő, Lewis Keogh búcsúlevelét tárja fel, akit függősége az öngyilkosságba hajszolt. A művész rajzaiban is domináns szerepet kap a szerencsejáték-függőség, mivel több szimbólum is társítható vele: munkáiban megjelenik a sportfogadás jelképe (egy focilabda, amely láb helyett egy lánccal kerül interakcióba), illetve a félkarú rabló is, aki képes elhitetni a játékossal, hogy mindig épp csak egy szimbólum választja el a győzelemtől.

Az alkoholizmus reprezentációját külön alkotásban jeleníti meg, egy első pillantásra kívánatos serlegként, melyből duzzadozóan érett szőlőfürtök bukkannak elő. Valószínűleg épp ezáltal próbálja ráirányítani a figyelmet az alkoholizmusban és az egyéb függőségekben rejlő legnagyobb veszélyre: arra, hogy először mindegyikük ártalmatlan és vonzó tapasztalatnak tűnik, azonban az élvezet idővel uralhatatlan és elviselhetetlen kínszenvedéssé válhat.

A rajzok egy másik uralkodó szimbóluma a korona, melyet két kéz zár közre, hiszen (egy elnyomó rendszerhez hasonlóan) az addikció zsarnoki hatalma az, ami a függőségben szenvedőket a végzetes lépés megtételére, az öngyilkosság elkövetésére kényszerítheti. Ez a mérgező mentális állapot ellentmondást nem tűrően állítja a beteg minden egyes gondolatát a maga szolgálatába, saját létjogosultságának megerősítése érdekében. Az általa előidézett kimerítő és frusztráló helyzet fokozatosan emészti fel a függőségben szenvedő személy energiáját és életkedvét. Ahogyan ugyanis a már említett búcsúlevélből is kiderül, Lewis Keogh csak egy kis békére vágyott, amit szerencsejáték-függősége következtében életében már nem kaphatott meg.

Beudean érdeklődése az emberi és az állati magatartásformák egymásba mosódásának témája iránt ezen kiállításának munkáiban is tetten érhető, hiszen a függőségek is az állatias ösztönlényt hívják életre, melyet a racionális emberi gondolkodás egyre kevésbé tud kontroll alatt tartani. Ezzel magyarázható a búcsúlevél szerzőjének megrázó vallomása is, miszerint egy idő után már nem a pénzszerzés ésszerű vágya hajtotta, és öngyilkosságába sem az eladósodás nyomasztó terhe taszította, hanem egyfajta kínzó irracionális kényszer, mely eluralkodott az elméjén, és többé nem engedte el. Ennek az érzésnek a reprezentációja Beudean egyik képén is fellelhető, melyen bankók szállingóznak ki két, résre nyitott széfajtón. Mindez arra is rámutathat, hogy egy ponton túl már nem a pénz mennyisége a motiváló, vagy a veszteség mértéke az igazán ijesztő, hanem az a mérgező hatás, melyet a függőség az elmére gyakorol. 

Szintén e toxikus hatást hivatott érzékeltetni a kép, melyen az addikciók szimbólumait a művész egy körben helyezte el, utalva a függőségek kínzó ördögi körére, melyből szinte lehetetlen kiszabadulni. Figyelemre méltó, hogy a jelképek maguk is egy-egy körbe zárulnak a nagy körön belül, utalva arra, hogy a függőségben szenvedő személy egyre inkább egy légmentesen záruló buborékban érzi magát, mely teljesen elszigeteli a külvilágtól, a szeretteitől, és addigi életétől. 

Hiteles választásnak tűnik a téma ceruzarajzokként való megjelenítése, ugyanis a harsány színek üvöltése helyett a grafit őszinte hangján suttogja belénk a függőségben szenvedők csendes, a külvilág számára gyakran észrevétlen drámáját. Számomra ez a kiállítás egy olyan letisztult, őszinte és önmagamba fordító élményt nyújtott, melyre csak az igazán jó kortárs művészet képes.

Dan Beudean: Doctor OutchItHurts opens a hospital that cures any sickness from any animal, Zina Gallery, Kolozsvár, 2023. 11. 17. – 2024. 01. 13

Fotók: a Zina Gallery jóvoltából