Mi vár ránk a negyedik évezredben?
Beszámoló az OFF Bratislava fesztiválról
2023. november 3-án tizennegyedik alkalommal nyitotta meg kapuit az OFF Bratislava nemzetközi kortárs fotográfiai és újmédia-művészeti fesztivál Pozsonyban. Az idei évad témája a negyedik évezredben való lét, az emberiségre váró lehetséges jövőképek feltérképezése köré épült.
A fesztivál a korábbi évekhez hasonlóan ezúttal is pályázat alapú volt, amit négy kategóriában hirdettek meg: az OFF Bratislava-ra művész-kurátor párosok jelentkezhettek a témába vágó projektjeikkel, közülük választották ki a központi kiállítás résztvevőit; az OFF Academy-re művészeti egyetemek és főiskolák fotó- és újmédia stúdiói pályázhattak hallgatói projektekkel; az OFF Libris kategóriába az elmúlt években kiadott fotókönyvekkel lehetett jelentkezni; az OFF Satellite című program pedig külső galériahelyszínek csatlakozására adott lehetőséget.
Idén a közönség bevonására koncentráló kísérőprogramokra is nagy hangsúlyt fektettek a szervezők: szerveztek brunchot a kiállító művészekkel, családi tárlatvezetést, workshopot és beszélgetéseket is. A 2023-as OFF Bratislava másik különlegessége az új helyszín volt. Az utóbbi hat évben minden alkalommal a kultikus Dunaj bevásárlóközpont több emeletes belvárosi épülete szolgált a fesztivál helyszínéül, az épület felújítási munkálatai miatt viszont kénytelen volt új helyre költözni: idén először a pozsonyi Kunsthalle ad otthont a rendezvénynek.
A 2010-ben „alternatív fotográfiai fesztiválként” debütáló rendezvény fő missziója a fotó- és újmédia-művészet fiatal tehetségeinek feltérképezése és bemutatása. Az OFF Bratislava nem összekeverendő a hasonló nevű OFF-Biennále Budapesttel. A két rendezvény teljesen független egymástól, habár a névválasztásukat hasonló okok vezérelték: az OFF Bratislava a klasszikus fotográfiai hagyományt képviselő Fotóhónapra (Mesiac Fotografie) való reakcióként, illetve egyfajta hiánypótlásként jött létre, a nemzetközi kortárs párbeszédbe illő, és e trendeknek megfelelő programmal. Akárcsak az OFF-Biennále Budapest, ami alulról szerveződő civil kezdeményezésként állami intézményektől független, nyilvános párbeszéden alapuló, demokratikus platformot teremtett Magyarországon a kortárs képzőművészet számára.
Az OFF Bratislava idei tematikájának jobb megismeréséhez idézzük fel először a pályázati felhívás szövegét: „Ez a történet a 3000-es években játszódik, évszázadokkal azután, hogy a világ információs infrastruktúráját eltörölte egy hatalmas geomágneses vihar. A technológia és a tudás eltűnt, és újra egy sötét korszak jelent meg. A történet egy másik változata szerint a világ információs infrastruktúráját a mesterséges intelligencia vette át. A robotlázadás után a számítógépes programok lettek a Föld domináns életformái.”
Az idei fesztivál címe – The House of Plausible, Probable, Possible and Preferable Futures (Az elképzelhető, valószínű, lehetséges és kívánatos jövőképek háza) – a jövőkutatásból átvett kifejezésekkel él, melyek az említett négy kategóriába sorolják a felmerülő jövő-alternatívákat. Az utóbbi években nem ez az első nagyszabású kiállítás, ami a digitalizáció (kiemelten a mesterséges intelligencia) által befolyásolt poszthumánumot, és az ennek hatására létrejövő lehetséges jövőképeket helyezi fókuszba, illetve ebben a témában mutat be releváns, izgalmas, a rendelkezésre álló technikai innovációkat felvonultató műveket. Gondolhatunk itt magyar berkekben a Ludwig Múzeum „Nem vagyok robot”. A szingularitás határain című tárlatára, de az idei Velencei Építészeti Biennálé The Laboratory of the Future című tematikájára is. Az OFF-Bratislaváéhoz hasonló problémafelvetéssel foglalkozik Cséfalvay András több munkája, többek között a Last Generation című installációja, amit a 2023-as Pohoda Fesztiválon is bemutatott. A téma kétségtelenül népszerű és aktuális, épp ezért merül fel a kérdés, hogy mi újat adhat még?
A fesztivál megnyitóján váratlanul egy hatalmas futurisztikus buliba csöppentünk: ezüstruhában csillogó főszervezők és személyzet, DJ, hangos zene és rengeteg ember – az első benyomások ellenére ez még nem az afterparty volt. E jelenség számomra már-már a szórakoztatóipar határait súrolta, bár kétségtelen, hogy a közönség bevonzása szempontjából sikeresnek bizonyult. A kiállított projektek azonban sokkal rétegzettebb tartalmakat kínálnak az ezüstkabátok felszínes csillogásánál.
Nem szokványos, hogy egy rangos, nagyszabású nemzetközi művészeti fesztivál a feltörekvő generációnak is lehetőséget biztosít. Ez az OFF Bratislava esetében viszont kiemelt szerephez jut: idén tizenhat intézmény (közülük első alkalommal Mexikó, Görögország és Észtország művészeti iskolái) mutatkozott be az OFF Academy szekcióban tematikai megkötés nélkül, bár sok projekt csatlakozott a fő kiállításra meghirdetett témához. A művészeti egyetemek szekciója összességében jó felhozatalt mutat, bár néhol az installálás módja és a munkák minősége is hagy némi kívánnivalót maga után, például a mexikói guadalajarai Jezsuita Egyetem pavilonjának esetében.
A diákok közül Aleksandra Soćko, a Łódź-i Képzőművészeti Főiskola (Academy of Fine Art in Łódź) hallgatójának Your Home Is Where Your Trash Are című videómunkája nyerte el a V4-díjat. Aleksandra bohém vizualitású, montázsolt videója a fogyasztói társadalomból való kilépni akarás és kilépni nem tudás, a klímavédelemért tenni akaró, de tehetetlenséget tapasztaló fiatalság életérzéséről szól. „I can do anything but it changes nothing“ – fogalmaz a művész tömören és lemondóan a videó narrációjában.
A másik díjat (ON Award) Yu-Chen-Hsu, a németországi Alkalmazott Tudományok Európai Egyetemének (University of Europe for Applied Sciences) hallgatója kapta Last című projektjéért, mely a jövő évi fesztivál fő kiállításán való részvételre jogosít. A kazettatokokba installált, a milleniumi generációt idéző képek egyfajta időkapszulaként funkcionálnak arra a jövőbeli esetre, amikor – a művész felvetése szerint – már nem léteznek többé papír alapú képek. A többi pavilon közül számomra a Kassai Műszaki Egyetem Művészeti Karáé a nyertes: nagyon szépen installált, jól válogatott munkákkal szerepelnek, ugyanez elmondható a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem standjáról. Különleges a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola kartondobozokba csomagolt installációja, ami egy futurisztikus műtárgyraktárat imitál.
A fő kiállítás egyik legizgalmasabb darabja Alexandra Smolková (SK) Imperfect Unison című installációjának és Szemán Petra (HU) Monomyth: Gaiden/Master of Two Worlds & Return című videóinak együttese. A fa szerkezetű, fekete denevérszárnyakkal ékesített kunyhóra/sátorra emlékeztető installáció magára hívja a figyelmet a többnyire a falon elhelyezett sík képek és képernyők között. Az objekt a nézők kíváncsiságára és aktivitására épít, hiszen be kell lesniük, majd bújniuk a sátorba ahhoz, hogy eljussanak a két egymással szemben elhelyezett képernyőn futó videóhoz, amik mintha versenyben állnának egymással. Dönteni kell: melyiket nézzük meg előbb? Esetleg felváltva? Smolková munkájának leírásából megtudjuk, hogy ez is a koncepció része.
Az installációba rejtett két videó Szemán Petra, Newcastle-ben és Tokióban élő, magyar újmédia- művész munkái, melyek egy tetralógia harmadik és negyedik részei. A Monomyth-sorozat a művész alteregójának utazása valóságos és fiktív világokon keresztül. A videó narrációja egészen személyes, és kitér az alkotóban és a nézőben is felmerülő dilemmákra: hol érnek véget a képek, és hol kezdődik a test? Hol található az igazság és a valóság válaszvonala? Kérdezhetjük Deborah Levitt The Animatic Apparatus (2018) című műve után szabadon.
Szemán műveiben az animék és videójátékok vizuális világát valós videófelvételekkel montázsolja, létrehozva ezzel a témának megfelelő komplexitást. Az installáció új teret és ezzel új időt is teremt: „Még mindig ugyanaz a nap van, mint amikor belépett az installációba, vagy már ezer év telt el odakint?” – teszi fel a kérdést Smolková.
A tárlat huszonkét projektjéből számos munka a mesterséges intelligencia bevonásával készült, például Mateusz Pecyna How Many Drops In An Ocean Can AI Handle? című videóinstallációja, mely kollázsszerű felvételeken mutat be egy olyan világot, ahol a természetes élőhelyet a digitális univerzum vette át, referenciapontja pedig az ún. blue humanities, azaz a kék humán tudományok, ami egy magyar viszonylatban még nem ismert új tudományág, és az óceánok és tengerek társadalmi-kulturális viszonylatait tárgyalja.
A brazil Cibelle Cavalli Bastos Iel Centaur Mermaidman című alkotása egy futurisztikus fürdőszobai szelfi egy nemnélküli lényről, mely szintén a mesterséges intelligencia képalkotó fantáziájával készült. Hasonlóan AI által generált a Post-Heaven című videómunka Ava Holtzman fiatal amerikai művésztől, mely egy „mennyei cyberspace-t” tár elénk, illetve a World 2.0 című fotósorozat Eliska Sky cseh származású, Angliában élő divatfotóstól, aki az AI-dominanciával újrateremtett világ tagjait örökíti meg.
A legújabb technológiák közül még a 3D nyomtatás jelenik meg a tárlaton, például Erik Estany Tigerstörm (ES) About What Happens Outside című projektjében. Ebben a munkában a 3D nyomtatás során használt, hagyományos és AI-alapú számítógépes programokon átfuttatott digitális képek és maguk a 3D nyomtatott figurák is megjelennek, ezzel a vizuális torzulással járó készítési folyamatba is betekintést nyerhetünk.
A kurátorok szerencsére azokra is gondoltak, akik hozzám hasonlóan jelentős túltelítettséget éreznek a generált képekkel és a high-tech alkotásokkal kapcsolatban, vagy úgy általában képernyő-csömörük van, így szerepel a tárlaton néhány személyesebb, az analóg világhoz jobban kötődő projekt is. Ilyen például a tavalyi ON Award nyertes, Martina Havlová (CZ) Tajina című fotókönyve, vagy Georg Petermichl (AT) fotogramjai. Ebbe a csoportba tartozónak érzem a szintén izgalmas Don’t Let My Mother Know című projektet, mely régi múzeumi üvegasztalba installálva tartalmazza az Alzheimer-kórban szenvedő édesapa utáni kutatás dokumentációját egy fiktív helyzetben: a Musa23 nevezetű bolygón (melynek neve a művész, Sara Munari nevéből ered).
Szép szintézisét adja az anyagi világ és a technológia találkozásának Matúš Kuchta (SK) installációja, melynek alapgondolata a tűz és az emberi érzelmek párhuzama. A műalkotás akkor funkcionál, ha a térbe lógatott téglát meglendítve megütjük a fémlemezt: ez színes, pulzáló pontfelhőt generál a földön fekvő képernyőn, melyek az emberi idegrendszer érzelmek generálta amplitudinális mozgását idézik.
A kiállítás – katalógus szerinti – utolsó három darabja az épület pincéjében található. Erről egy véletlenül bekapcsolt Instagramos élő tárlatvezetéséből szereztem tudomást, bár kétszer megnéztem a kiállítást, nem találtam e lényeges tényre utaló jelet. Arra biztatok tehát mindenkit, hogy keresse fel az OFF Bratislava-t, és adjon hírt a Kunsthalle pincéjében elrejtett munkákról a jövő olvasói számára!
Fotók: Adam Šakový
OFF Bratislava, 2023. 11. 03. – 2023. 11. 17., Pozsony, Kunsthalle