Virtuális kölcsönhatások

Maruscsák Dávid kiállításáról

2023. június 1-jén Szia! Kérlek generálj nekem egy immerzív kiállítást! címmel nyílt egyéni kiállítása Maruscsák Dávidnak Budapesten, az Andrássy úton 2021 óta működő magánmúzeumban, a Q Contemporary-ben. A fiatal, királyhelmeci származású újmédiaművész a tárlaton látható három installációjával különböző irányokból közelíti meg a mindennapjainkat egyre sűrűbben átszövő virtualitás térnyerésének problematikáját, miközben a mesterséges intelligencia okozta morális dilemmákra is rávilágít.

A Q Contemporary alagsorában található Project Space terébe lépve rögtön egyértelművé válik a látogató számára, hogy ezen a kiállításon nem klasszikus értelemben vett képzőművészeti alkotásokat fog látni, hanem olyan installációkat, melyek a digitális művészet körébe sorolhatók, valamint a néző aktív részvételére építenek. Az első teremben Maruscsák Dávid A Metaverzum hét erénye című installációjával találjuk szemben magunkat, amely a kora reneszánsz festészet egyik legnagyobb mestere, Sandro Botticelli (1445–1510) Erő (Fortitude) című alkotásának kortárs átirata.^[1]

Az eredeti festmény az erőt, vagyis a négy sarkalatos erény egyikét egy fiatal nő alakjában személyesíti meg, aki díszes ruhája felett aprólékosan megmunkált páncélt visel, kezében jogart tartva egy faragott trónon ül, fejét balra fordítja, tekintete lefelé irányul. A nőalak arckifejezése határozottságot, bátorságot sugall. A fémpáncél és a testén lazán körbefonódó palást piros színe a harciasságot, fizikai erőt hivatott kifejezni. Botticelli nőalakja azonban az uralkodói testtartása és katonai attribútumai ellenére is finom és nőies. A festmény a jóra való törekvés, vagyis a lelki erő allegóriája: azé az erőé, amely a legnagyobb nehézségek közepette segíti az egyént, hogy ki merjen állni a jó és az igazság mellett.

Maruscsák installációjában mindennek egy lecsupaszított, robotszerű változata jelenik meg. Az alak testtartása egyértelműen Botticelli fiatal nőalakját idézi, fejmozgása és tekintete pedig – a mesterséges intelligencia (MI) és egy beépített szenzor segítségével – a mi pozíciónkat követi le. Az installáció része a falakon látható képsorozat is, melyet a művész az MI segítségével hozott létre. A digitális kollázsokat az MI egy, a hét főbűnhöz kapcsolódó képadatbázisból montázsolta össze, ugyanakkor az így született képeket a művész digitálisan tovább manipulálta. Természetesen rögtön felmerül a kérdés, hogy az ilyen módon készült képek mennyiben tekinthetők művészeti alkotásnak. Bár ez a kérdés napjainkban heves vitákat szül és nagyon eltérő álláspontok fogalmazódnak meg az MI művészetbe való betörésével kapcsolatban, ne hagyjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy mindezt az MI az egyén instrukcióit követve hozza létre, így valamilyen szinten egyedi alkotásként tekinthetünk rájuk. Maruscsák Dávid itt látható képsorozata a hagyományos kollázstechnika elvét követi, hiszen a művész az MI által generált képek felhasználásával egy új kompozíciót hozott létre.

A falakon, vagyis a fizikai térben látható hat képen a hét főbenjáró bűn közül hat jelenik meg: a bal oldali falon elsőként a Káin és Ábel történetére tett utalásként az irigység, a másodikon a reneszánsz festmények meztelen alakjaiból összegyúrt tömeg képében a bujaság, míg a harmadik képen Jankovics Marcell Az ember tragédiája című animációs filmjének ördög figurája a kapzsiságra tett utalásként jelenik meg. A sor a jobb oldali falon a bosszúval folytatódik, amin szenvedő embertömegek jelennek meg, a középső képen a büszkeség metaforájaként Lucifer alakja tűnik fel, az utolsó képen pedig a lustaság a műveletlen, szikkadt föld és az abba belemáló emberi testek képében válik láthatóvá.

A térben elhelyezett VR-szemüveget felvéve egy párhuzamos világ tárul elénk, amely a hagyományos módon érzékelhető tér digitális variánsa. Ebben a virtuális univerzumban a nézővel szemben, a valóságos tér Erő-parafrázisának helyén a hetedik főbűn, vagyis a mohóság egy olyan videó formájában tárul a néző elé, amin az alkotót magát látjuk evés közben, egy robotszerű maszk mögött. Ugyanitt kétoldalt, a fizikai térben látható képek pontos helyén, a fentebb említett erények-sorozat parafrázisát látjuk. Az itt megjelenő hat erény-entitást a művész egy valós személyről, saját feleségéről mintázta, ezáltal a művész által életre hívott fiktív „személy” nem csak a virtuális világnak, de fizikai valóságunknak is része.

A valós térben megjelenő robotszerű alakhoz hasonlóan az alkotó ezt a hat entitást is „érzékszervekkel” ruházta fel, akiknek a figyelméért – úgy, ahogy azt a közösségi média platformjain is tesszük – nekünk, embereknek kell megharcolnunk. A figurákhoz közelebb lépve megpróbálhatjuk felkelteni a figyelmüket, amit ha sikerül elérnünk, akkor azt egy közömbös pillantással adják tudtunkra. Ahogy arra az installációban a virtuális és fizikai tér összefonódása utal, akár akarjuk, akár nem, e két párhuzamos világ közötti határ egyre inkább elmosódni látszik, és e két tér kölcsönösen hatással van egymásra. Az online térben rejlő névtelenség és az álidentitások mögé bújás lehetősége, a következménynélküliség, az, hogy nem szemtől szemben, hanem csupán profilképek mögül kommunikálunk egymással, komoly kihívást jelentenek az alapvető erkölcsi magatartásformák érvényesülésére. Maruscsák Dávid A Metaverzum hét erénye című installációja erre az erkölcsi dilemmára mutat rá, és arra keresi a választ, hogy vajon milyen értékrendszer fog átszűrődni a valóságból a virtuális világba, és mindez milyen hatással lesz majd a mindennapjainkra.

A tárlat következő állomása Az MI allegóriája című installáció. A falra rögzített festővászon egy klasszikus műalkotást idéz, viszont a vászon itt nem a hagyományos értelemben vett hordozóként, hanem vetítőfelületként szolgál. A vásznat egy fém konstrukció keretezi, amely az alkotást külső és belső térre választja szét. A keret szélein függesztési pontok sorozata fut körbe. Mindezen elemek együttes látványa – az alkotó szándéka szerint – egy számítógép chipjét idézi.

Az installáció a mesterséges intelligencián alapuló chatbot, a mostanra sokak számára ismerősen csengő ChatGPT rendszerén alapszik. Az előzőhöz hasonlóan ez a mű is a látogató bevonására épít, ugyanis mi magunk tehetünk fel kérdéseket a rendszernek, amire az egy valós idejű választ generál. A kérdések, amelyeket felteszünk, a vászon terén kívül eső részen, a falon szóláncokká összefonódva haladnak a keret függesztési pontjain keresztül, míg a vásznon magán a beérkezett kérdésekre a ChatGPT által generált válaszok jelennek meg. Maruscsák Dávid installációja tehát, mint ahogy a mögötte álló technológia is, egy kölcsönhatás. 

A ChatGPT és a hasonló MI-alapú rendszerek az emberiség által felhalmozott hatalmas tudásbázisból merítenek. De vajon hitelesnek tekinthetők azok a források, amikből az MI tanult? Jól értelmezte azokat? Akik használták már a ChatGPT chatbotját, szinte biztosan találkoztak azzal a jelenséggel, hogy egy általuk feltett kérdésre félrevezető választ kaptak, a rendszer valótlanságot állított. A prototípus megjelenése óta a média is sokat foglalkozik a program veszélyeivel, a ChatGPT ugyanis komoly aggályokat vet fel a dezinformáció és az álhírek terjedésével kapcsolatban. A rendszer nem rendelkezik önálló tudással, hanem korábbi adatokból építkezik: az interneten található adatokat is felhasznál a válaszok generálásához, ezért előfordulhat, hogy olyan forrásokból merít, amelyek valóságtartalma és hitelessége nem ellenőrizhető.

Mindezek ellenére a felhasználók közül sokan fenntartások nélkül elfogadják a rendszer által adott válaszokat, ami könnyen vezet téves információk terjedéséhez, így akár tömegek megtévesztéséhez is. Úgy, ahogy azt a kiállítótérben működő valós idejű ChatGPT esetében is tesszük, a való életben is kérdéseink megválaszolását várjuk ezektől a rendszerektől, rájuk hagyatkozunk, sokszor anélkül, hogy kétségbe vonnánk generált válaszaik hitelességét. Mindez felveti a kérdést, hogy milyen következményekkel járhat ezeknek a hamis információknak az egyre nagyobb mértékű, kontrollálhatatlan térnyerése, és hogyan befolyásolja mindez a jövőnk alakulását.

A kiállítótér másik termében találjuk a kiállítás harmadik installációját. A Dinamikus Rendszerek a másik két művel ellentétben egy néhány évvel korábbi munka, melyet Maruscsák Dávid Mátyás Boldizsárral és Berdán Mátéval közösen készített 2020-ban. A két különálló elemből álló installációnak most az egyik darabja látható a kiállításon. Mindkét installáció koncepciója az Edward Lorenz által megnevezett pillangóhatás^[2] szimulálásának, vizualizálásának elvére épül, vagyis mindkét mű a néző pillanatnyi pozíciójából és gesztusaiból  nyer ki adatokat, és ezeket az  információkat felhasználva lehetőséget teremt a műalkotás manipulálására.

Az itt látható objektum alapját egy egyedi építésű fém tartószerkezet adja, melynek két oldala között horizontálisan fehér vászonszalagok vannak kifeszítve, amelyek vetítőfelületként szolgálnak. Ennek a rétegekre bontott vetítővászonnak az a célja, hogy strukturálja a vetített képet. Az itt megjelenő animációt – az alkotó által meghatározott algoritmusok alapján – a látogató, pozíciójának megváltoztatásával folyamatosan alakítja. Tehát nem egy kész vetítést kapunk, hanem egy olyan generatív animációt, amelynek  részben mi magunk vagyunk a létrehozói, ezáltal a vetített kép soha nem ismétli meg önmagát. Az installáció arra mutat rá, hogy az ilyen és ehhez hasonló rendszerek a virtuális térben rólunk, felhasználókról, viselkedésünkről, szokásainkról folyamatosan adatokat gyűjtenek. Az online térben az egyes platformok és algoritmusok szinte minden tevékenységünket nyomon követik, később pedig ezen adatok felhasználásával alakítják online tereinket.

Maruscsák Dávid Szia! Kérlek generálj nekem egy immerzív kiállítást! című tárlata nem egy távoli jövőt, egy utópisztikus – vagy éppen disztópikus – világot vetít elénk, hanem a jelenünkről, mindennapjaink rendkívül aktuális problémáiról szól. A mesterséges intelligencia megjelenése, valamint az online tér egyre gyorsuló fejlődése alapvetően alakítják át világunkat. A kiállításon látható installációk olyan vizuális és technológiai kísérletek, melyek az ember és a virtuális tér közötti kapcsolat kritikus vonatkozásait hangsúlyozzák. A tárlat arra ösztönzi a látogatót, hogy elgondolkodjon a jelen és a jövő kihívásain, miközben felhívja a figyelmet az egyén felelősségére, hiszen nem csak résztvevői vagyunk az online térnek, hanem mi magunk is formáljuk azt.

Maruscsák Dávid középiskolai tanulmányait a kassai Márai Sándor Gimnázium művészeti tagozatán végezte. Közvetlenül az érettségit követően felvételt nyert a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem média design szakára, ahol multimédia tervezőként 2020-ban szerzett diplomát. Egyetemi évei alatt cserediákként egy szemesztert a hongkongi School of Creative Media – City University of Hong Kong média szakán töltött. Az alapszakos diploma megszerzése után visszatért Hongkongba, ahol közel egy évig a Dr. Sandor Christian vezette AR^[3] Labban dolgozott kutatóasszisztensként. Ezt követően 2022-ben Franciaországban, az Université Paris-Saclay mesterképzésének Human Computer Interaction szakán folytatta tanulmányait, ahol a két éves képzést mindössze egy év alatt elvégezte, idén tavasszal pedig felvételt nyert az egyetem doktori képzésére, ahol szeptemberben kezdi meg a tanulmányait. A Budapesten töltött évek alatt animáció- és videótervezőként független színházak és kőszínházak számára dolgozott, ez idő alatt több előadással külföldre is eljutott. Mindemellett már évek óta foglalkozik videomappinggel, többek között közreműködött számos budapesti nagyrendezvény épületvetítésén is. Besnyő Dániel és Szűcs Gábor mellett a Secret Mapping Experiment alkotói kollektíva tagja, akik vizuális kísérleteikkel és 3D mappinggel használaton kívüli, elhagyatott épületeket, lezárt területeket keltenek életre, letűnt korszakok emlékműveinek, ikonikus objektumainak újraértelmezésére tesznek kísérletet. Maruscsák érdeklődésének középpontjában az immerzív technológiák, főként a kiterjesztett valóság (AR) és a virtuális valóság (VR) áll. Autonóm művészként a valós és virtuális tér közötti kapcsolatot és e két világ egymásra gyakorolt hatását vizsgálja.

Maruscsák Dávid: Szia! Kérlek generálj nekem egy immerzív kiállítást! (kurátor: Csillag Eszter), Q Contemporary, Budapest, 2023. 06. 02. – 2023. 06. 29.

---

^[1] Botticelli 1470 körül készült táblaképe annak a hét erénynek szentelt festményciklusnak a része, mely a firenzei kereskedők bírósága, a Tribunale della Mercanzia üléstermét díszítette. Az Uffizi Képtárban őrzött erények-festményciklus többi darabját a Pollaiolo fivérek műhelyének munkájaként tartják számon. Az Erő allegorikus alakját ábrázoló táblakép az egyetlen a sorozatból, amit valószínűsíthetően Botticelli készített.

^[2] „A pillangóhatás elmélete szerint a pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán, tornádót idézhet elő a másikon. Ha jól belegondolunk, hatásait tekintve minden lépésünk akár hamis is lehet, és minden megnyilvánulásunk akaratlan következményekkel járhat.” (David Levithan)

^[3] AR (Augmented Reality) = kiterjesztett valóság