Az újrakeretezett Gwerk Ödön

Recenzió Kiss-Szemán Zsófia: Gwerk Ödön. „A valóság csupán a lélek álarca” című monográfiájáról

Kiss-Szemán Zsófia Gwerk Ödönről (1895-1956) szóló, 2021-ben szlovák nyelven megjelent monográfiájának bevallott szándéka a múlt század első felében alkotó művészről kialakított kép újragondolása. A kutatás betagozódik azon tudományos elemzések sorába, amelyek célja egy marxista narratívába beszorított életmű átértelmezése. A szerző ezzel kötettel egy több évtizedes adósságot is törlesztett, hiszen ezt megelőzően Gwerk munkásságával egyedül Emil Oliver Bakoš szlovák filozófus és esztéta foglalkozott a múlt század 60-as, 70-es éveiben. 

Kiss-Szemán salgótarjáni születésű, Szlovákiában tevékenykedő művészettörténész. 1987-ben a pozsonyi Comenius Egyetemen végzett művészettörténet-esztétika szakon. Ezt követően egy rövid ideig a szentendrei Ferenczy Múzeumban dolgozott, utána pedig a Szlovák Tudományos Akadémia Művészettörténeti Intézetének aspiránsa lett. 1997-től a Pozsonyi Városi Galéria művészettörténész kurátoraként dolgozik. Kutatási területei közé a 19-20. század fordulója (főleg Mednyánszky László élete és művészete), a 20. századi közép-európai és a kortárs szlovákiai, valamint magyarországi művészet tartozik. 

Főbb munkái közé sorolhatjuk például Mednyánszky és a bécsi „Stimmungsimpressionismus” című, 2003-ban megjelent monográfiáját, vagy Ember Oszkárról, a „Kassai modern művészet” eddig kevéssé taglalt képviselőjének művészetéről 2018-ban kiadott munkáját, amely a Pozsonyi Városi Galéria Egy ember nyomai (Traces of man) című kiállításához készült. Kiss-Szemán kutatási területein jól látszik, hogy szívesen nyúl eddig feldolgozatlan vagy hiányosan feldolgozott témákhoz, amelyek a magyar és a szlovák művészettörténet peremterületein nyugszanak. Témaválasztásai mindkét ország művészettudományos szférája számára hasznosak, hiszen mindkét közeg új nézőpontokat nyerhet kutatásaiból.

Nincs ez másként Gwerk Ödön munkásságával kapcsolatos kutatása esetében sem. Az itt taglalt monográfia elkészülésének apropóját a Pozsonyi Városi Galéria 2020-as Gwerk Ödön – Párhuzamok és paradoxonok (Paralely a paradoxy) című kiállítása adta, amelynek Kiss-Szemán volt a kurátora. A tárlat, vándorkiállítás révén, a következő év folyamán a besztercebányai Közép-Szlovákiai Galériát és a selmecbányai Kollár József Galériát is megjárta. 

A monográfia már első ránézésre is igényes és szép kiadvány. Az olvasó számára a tartalomjegyzékből és a könyv szerkezetéből is kiderülhet, hogy a szerző összetett módon próbálta megközelíteni a művész és munkássága bemutatásának feladatát. Tíz fejezetben mutatja be a Gwerk-életműre jellemző fontos állomásokat, témákat, és a művész életét – ez utóbbit archív fotókkal és dokumentumokkal gazdagon illusztrálva. 

A könyvben a művész újraértelmezését segítő személyes levelek is helyet kaptak. Mint például a tanítványának, Staudt Csengeli Mihály szlovákiai magyar festőművésznek címzett levelek, melyek a szlovák fordításon kívül eredeti nyelven, vagyis magyarul is olvashatóak. Ezeknek a leveleknek a publikálása azért is fontos, mert Gwerk művészetének jelentős fordulatairól is olvashatunk bennük (például a karrierje szempontjából sorsfordító pozsonyi kiállítása idejéből, 1928-ból). Másrészt betekintést nyerhetünk a művész által Nagybányán megismert Gurnesevits Jenny Gwerknek címzett leveleibe is (a könyvben csupán szlovák fordításban), amelyek a köztük évtizedekig tartó plátói szerelem lenyomatát adják, illetve Jenny szűrőjén keresztül Gwerknek egy új oldalát ismerhetjük meg. Gwerk válaszlevelei sajnos nem maradtak fenn.

Kiss-Szemán Gwerk tevékenységével és személyével kapcsolatos új nézőpontú értelmezése alapos kutatásokon, az újonnan felfedezett levelezéseken, és a művésznek a korabeli sajtóban közzétett írásain alapszik.

Már a könyv Bevezető helyett címet viselő első fejezetéből is kiderül, hogy az olvasó nem olyan művészettörténeti kiadvány tart a kezében, amelyben a szerző a saját interpretációiba szeretné beszuszakolni a kutatás alanyát. Gwerket elsősorban saját gondolatain, írásain keresztül mutatja be, ami egy nagyon szimpatikus megoldásnak tűnik. Hiszen mi mással, mint a művész saját szavaival lehetne jobban alátámasztani Kiss-Szemán állítását, miszerint Gwerk valójában sokkal bonyolultabb és összetettebb személyiség volt, mint ahogyan azt az őt elemzők a múltban bemutatták. Elméleti írásai és a művészetről feljegyzett gondolatai abból az igyekezetből fakadtak, hogy számos tudományterületen képezze magát. Művészeti krédóját Gwerk az utókor számára két alapvető esszében is összefoglalta: 1928-ban és 1934-ben. Ezek az írások Kiss-Szemán meggyőződését is nagyban alátámasztották, miszerint a művészről új képet szükséges alkotni.

A Gwerk Ödönről készült eddigi művészettörténeti írások szinte csakis kizárólag egy szerző tollából származtak, vagyis Emil Oliver Bakoš munkái. Ezt megelőzően csupán regionális kontextusban esett róla szó, főleg mint Selmecbánya-környéki művészről. A korabeli sajtó csupán érintőlegesen tett róla említést. A változás 1948 után következett be, az új ideológiai feltételek beköszöntével. Gwerket, baloldali meggyőződésének köszönhetően szinte azonnal besorolták az államhatalmat támogató művészek csoportjába. Oliver Bakoš 1961-ben adta ki róla szóló könyvét, amely a marxista-leninista művészettörténeti elemzés ékes példája, és bár eléggé részletes munka, a művészt a szocialista realizmus művelőjeként mutatta be.

Pedig egyáltalán nem egyértelmű, hogy Gwerk a két világháború között rajongott volna a proletár művészetért, sőt. Ezt a Kiss-Szemán által írt könyvben található Gwerk-idézet is jól összefoglalja. A proletárművészetről, a dilettantizmusról, a velencei biennáléról és egyebekről című, a Magyar Ujság folyóiratban 1934-ben megjelent értekezésében a festő szerint „a korabeli osztályharc művészete csupán az aktuális kor szükséges jelensége”, hiszen „(…) egy osztály nélküli társadalomban ilyesmire nem lesz szükség”. Kijelenti, hogy a proletárkultúrát senki sem tartja megőrzésre érdemesnek, marxistának pedig végképp nem, és hogy egyetlen alkotóművésztől sem várható el, hogy fejet hajtson bármelyik világnézeti konstelláció diktatúrája előtt.

A „szocialista” művész (mely jelzőt maga Gwerk tette idézőjelbe) szerinte nem attól művész, hogy társadalmi témákat dolgoz fel.

Emellett pedig vannak olyan művészek, akik anélkül is szocialisták, hogy műveikről sugározna a vörös ideológiához való igazodás.

Kiss-Szemán állásfoglalása e téren kitűnik a szövegből, hiszen világosan kifejti abbéli reményét, hogy a monográfia végre hozzájárul Gwerk alkotásainak és gondolatainak objektív szemléléséhez. A szerző Bakoš korszakolását sem követi a művek bemutatása terén. Ez utóbbi Gwerk munkásságát hagyományos módon életszakaszokra bontotta, mint pl.  gyerekkorra, tanulóévekre, vagy a nép társadalmi sérelmei megértésének korszakára. Az új monográfia ezzel szemben témák szerint mutatja be az életművet, ezzel a laikusok számára is olvasmányosabbá, fogyaszthatóbbá teszi elemzését. Az egyes témákat gazdag képanyaggal illusztrálja, felvonultatva a legemblematikusabb műveket. 

A Bevezető helyett című fejezethez hasonlóan az egyes szekciószövegek  –  a festmények és a festészeti témák elemzésén kívül – Gwerk elméleti reflexióiból épülnek fel. Ezek a művészetről és a művész egyfajta értelmiségi küldetéséről szólnak, amelyek az emberi társadalomhoz, a természethez és az egész világegyetemhez kötik őt. Ebből kifolyólag a szerző Gwerk művészetének gyökerét is a természetből, valamint az ember és világegyetem kapcsolatából vezeti le. 

Gwerk szorosan kötődött Selmecbányához és a környező természethez, így hát nem véletlen, hogy munkásságának egyes időszakaiban a természetábrázolás dominál. Tanulóéveiben a nagybányai művésztelep rendszeres látogatója volt, ahol Réti István, a művésztelep egyik alapítója tanította a műfaj fortélyaira. Nagybányán megtalálta a természetbe vetett hitének alapjait, amelyek Selmecbányára visszatérve végigkísérték munkásságát, és ezt a tudást a saját maga képére is formálta.

A tájképein kívül Gwerket főleg portréfestői tevékenységén keresztül tartja számon a szakma. A realista portréfestészet terén Balló Ede volt a mestere. Legjelentősebb portréi az 1917 és 1920 közti időszakban születtek, például a Barátnő (1920), vagy az Ivan Tabaković portréja (1917-1919).

Gwerk 1920 és 1925 között, téli kihagyásokkal a Szitnya-hegységben élt magányban és elvonulásban. Ezen évei a természet alapos tanulmányozásával teltek. A Szitnya vásznain ikonikus hellyé alakult át, amely a művész számára a megérinthető világegyetemet szimbolizálta.  A művészet hitté vált számára, a kettő között a saját elmondása alapján nagyon nyilvánvaló hasonlóságot vélt felfedezni. 

Ezt követően készültek el azok a művek, amelyeken keresztül Kiss-Szemán bemutatja Gwerk figuralista festészet terén létrehozott jelentősebb alkotásait. A szerző szerette volna felhívni a figyelmet arra, hogy bár ezek a művek ezidáig nem kaptak elég figyelmet az életmű taglalásakor, mégis említésre méltók.

Az 1929 és 1933 között tomboló gazdasági világválság idején Gwerk célja az volt, hogy megörökítse a Selmeci-hegyek lakosságának reménytelenségét és nyomorát.

Ennek ékes példái a Munkanélküliek (1931) vagy a Gondok (1928) című művek. Ezeken a képeken a barbizoni- és a nagybányai-festészet hatásai is felfedezhetőek, az emberek pedig eggyé válnak a tájjal. Figurái gyakran heroizált alakok, akiknek életük drámáját, nehéz sorsukat szerette volna belesűríteni képeibe. Egyik fontos inspirációs forrása a francia Honoré Daumier volt, csupán a párizsi külváros helyett Gwerk alakjai a Selmeci-hegyek fenséges környezetében tűnnek fel. 

Kiss-Szemán a Téli este című műnek önálló fejezetet szentel, korszakalkotó művé avatva az alkotást. A szerző leírása alapján a kép Gwerk csúcsidőszakának jegyeit viseli magán, de különbözik is az ekkor készült művektől – egyrészt hangulatában, másrészt a felhasznált motívumot illetően. A kép 1927-1928 körül keletkezhetett. A művészt ezekben az években intenzíven foglalkoztatta a transzcendens és a spiritualizmus, és elmerült El Greco műveinek tanulmányozásában is, amely festészetére közvetlen hatást gyakorolt (örvénylő, mozgalmas vonalak, miszticizmus). A Téli este sok olyan, látszólag egymásnak ellentmondó elem szintézise, amelyekben Gwerk meglátta az együtt alkalmazás lehetőségét (mint például az impresszionizmusnak, expresszionizmusnak, az értelemnek és az érzéknek stb).

Gwerk Ödön életét végigkísérték a történelmi fordulatok, és végül a festészetet is a történelem  kegyetlen fintora miatt hagyta abba. 1944-ben a Hlinka-gárda tagjai és a német SS-partizánvadász alakulatok kivégezték feleségét, Göllner Erzsébetet. A fasiszta rendszer túlkapásaira a szocialista eszmében való extrém hittel reagált. A helyzet paradoxona azonban az volt, hogy nem tudta megtalálni a módját, hogyan integrálja művészetét a rendszer által diktált új művészeti-ideológiai kontextusba. Ennek következtében Gwerk, felesége halálát és a kommunista párt hatalomátvételét követően, nem hozott létre több jelentős művet, és 1956-ban, 61 évesen elhunyt.

Kiss-Szemán Zsófia monográfiája felhívja a figyelmet Gwerk Ödön művészetének és személyének fontosságára a szlovákiai, a szlovákiai magyar és a magyarországi képzőművészet kontextusában egyaránt. Gwerk a 20. század határváltozásainak  következtében többnyelvű környezetben és többnemzetiségű művészeti szcénában volt kénytelen mozogni, élete és gondolkodása pedig nagyban összefonódott a történelmi események és a korabeli eszmék alakulásával. Személye és művészete pont ettől izgalmas és érdekes. Az eddigi próbálkozások, hogy beszorítsák őt a csehszlovák proletár művészet keretei közé, a róla alkotott kép egysíkúságát eredményezték. Kiss-Szemán kutatásainak, kiállításának és e monográfiának köszönhetően komplexebb módon rajzolódik ki előttünk Gwerk Ödön, a művész és gondolkodó. E megközelítés remélhetőleg ösztönzőleg hat majd további, szlovák-magyar peremterületen mozgó és alkotó művészek újraértelmezéséhez is.

Kiss-Szemán Zsófia: Gwerk Ödön. „A valóság csupán a lélek álarca.” (Edmund Gwerk. „Realita je len maskou ducha.”), Pozsony, Pozsonyi Városi Galéria, 2021

A Gwerk Ödönről, illetve a Párhuzamok és paradoxonok című kiállításról készült videónk itt megtekinthető.